Kényszerű társbérlet

Fülszöveg

A könyv címlapján látható rajz az évtizedekkel ezelőtt Erdélyből elszármazott, ma Svájcban élő kiváló festő és grafikusművész Szalai József Szemben című alkotása. Nem véletlenül került ez a Janus-arcú kép a kötet borítójára, ugyanis igencsak lényegbevágón fejezi ki a kétarcúságot, a képmutatást, a látszat és valóság eltérő voltát, vagyis éppen azt az alapgondolatot, amely az itt olvasható írásokon végigvonul. Őt idézzük:
"... Még most is összeszorul a gyomrom, ha rágondolok, mit éreztem, amikor bő ötven évvel ezelőtt első nekirugaszkodás után 'elvéreztem'... Kéthetente kellett találkoznom a szeku összekötő tisztjével. Látva, hogy nem megy velem semmire, bő fél évvel később K. 'nagylelkű' ajánlatot tett: Ha maga segít nekünk, mi is segítünk magának bejutni Kolozsvárra, a Képzőművészeti Akadémiára. Majdnem szembe röhögtem. Olyan biztos voltam magamban, mint egy isten! meg se fordult a fejemben, hogy kibukhatok...
Hatszor futottam neki Kolozsvárt, és mind a hatszor kibuktattak. hetedszerre átkeltem a Kárpátokon, és Bukarestben fölvettek a 'Nicolae Grigorescu' Főiskolára. Bukarest főváros, sok munkával és gyakran szerepeltem a kiállításokon, amiket külföldi diplomaták is megtekintették. meghívtak fogadásokra. Jártak nálam otthon. Vásároltak is. Kikísérve, az egyik nagykövetet az utcán arra kértem, küldjön a nevemre, lakcímemre egy pecsétes meghívást egy kiállításra, mert én itt már nem bírom tovább. A lakásban ilyesmivel nem mertem előhozakodni az esetleg beszerelt poloskák miatt. Két héttel később pecsétes meghívó érkezett Belgiumból egy galériatulajdonostól...
Svájc. Genf. nem tudom miért, de itt se érzem igazán otthon magam... Nem jókedveben dobbantottam, hanem mert kiutáltak, kitaszítottak Romániából."
Árkossy István grafikus- és festőművésznek Szalai József életmű-albumát lapozgatva ilyen gondolatai támadtak:
"... Művészsors. Erdélyi művészsors anno. Beborult ég, grafit szürkére satírozott fojtogató kilátástalanság, majd szívszorítóan sorsfordító pillanat egy nehezen megszületett kényszerű döntéssel, vándorbatyuval, félve titkolt, esetleg nyilvánosan meghurcoltatott és kiböjtölt elindulással. Aztán felsejlik a remélt újhaza délibábos képének számtalan ismeretlen árnyalata. És az új világban máris útjára indul a hosszan visszafojtott érzelmek papírlapokat elborító ábráinak buzgó áradata, miközben a születő műveket vagy csodálat minősíti, vagy meg nem értés; hektikus szerencsével kézen járó hangos siker, vagy néma közömbösség. Előbb-utóbb váratlanul előtoppan a hol jótékony hatású, hol pedig félelmet sejtető magányosság eladdig ismeretlen élménye is, és kezdődhet a messzire hagyott drámai események újra meg újraértékelésének felgöngyölíthetetlen folyamata..." Vissza