Keresd, amíg élsz!...

Előszó

Alighanem olyan írást tart a kezében a tisztelt olvasó, amely témáját tekintve az idősebbeknek emlékezés, a fiatalabb nemzedéknek pedig újdonság. Dunavecse és az erdélyi Homoródszentmárton testvérközségek kapcsolatának történetiségét egyfajta krónika-minőségben szeretném az érdeklődőknek átnyújtani. Afféle eseménysorozat ez a testvérközség-kapcsolat kialakulása és későbbi folytatódása vonatkozásában. Felnőtt egy nemzedék - ha nem kettő -, akik csak hallomásból tudnak a két testvérfalu történetéről, múltbeli eseményeiről. Hiánypótlásnak szánom, mert az eredet ismerete nélkül nem tudjuk értékelni a későbbi jelenségeket. Teszem azért, mert a múlt iránytűje a jelennek, s főképpen, hogy utat mutasson a jövőnek. Azonkívül a régi értékek megismerésével, tiszteletben tartásával még közelebb kerülhetnek egymáshoz az említett települések lakói. A két falu közötti kapcsolat időrendbeli leírása egy sajátos szempontból helytörténet is. A helytörténet ismerete összekapcsolja a szülőházat, a szülőföldet és a haza iránti érzelmi kötődést erősíti. A részből kiinduló történet az egészt, a nemzettörténetet alapozza meg. A múlt ismerete nélkül nincs valódi jelen, és nem tud mire építeni a jövő. Vonatkozik ez helytörténetre, nemzettörténetre egyaránt. Merjem-e magamnak kisajátítani amit tudok e testvérkapcsolatról? Vagy hagyjam, hogy bizonytalan, néha téves ismeretek továbbra is megmaradjanak? Nem! Ezért megnyitom lelkemnek szövegtárát. Ettől az írástól teljességet ne váljanak. De meg vagyok győződve, hogy a befektetett erőm nem vész el, hogy e munkában olyan valóság olvasható, amely az ismeretlenség vagy a feledés homályában maradna szerény kezdeményezésem nélkül. A könyvben fellelhető események jelentős része egyházi jegyzőkönyveken, hivatalos dokumentumokon, visszaemlékezéseken alapszik. Előfordul, hogy személyes élményeim, tapasztalatom óhatatlanul a jelentőségét meghaladó mértékben szerepel ebben az első kísérletemben. Ez érzelmi kötődésemből fakad. Köszönet illeti segítőimet. Azokat, akik egyházi és helytörténeti dokumentumok közrebocsájtásával lehetővé tették írásom hitelességét. Elsősorban említem a homoródszentmártoni református egyházat, lelkészét - Bereczki Zsolt -, aki számomra az idevonatkozó anyagot biztosította. Köszönettel tartozom id. Molnár Gyula dunavecsei lakosnak, hogy visszaemlékezéseivel, elbeszéléseivel a legrégebbi időkről tájékoztatott. Köszönöm Kovács Péter - Dunavecse polgármestere - támogatását könyvem kiadásához, megjelentetéséhez. Hálás vagyok Bolyó István dunavecsei lakosnak és mindazoknak, akik fényképekkel, felvételekkel segítettek. Köszönöm továbbá mindazon személyek bizalmát, akik bármilyen formában segítséget nyújtottak illetve bátorítottak a munkámban. Azzal a reménységgel tárom könyvemet a nyilvánosság és a bírálat elé, hogy a hiányosságai mellett is, de megközelítően hű képet nyújtok a történtekről. És ha e nehéz körülmények között, de éppen jelentős történelmi évfordulók jegyében érdeklődőkre találok, ha a lelkes szíveket homoródszentmártoni testvéreink iránt megindítottam, akkor elértem kitűzött célomat. Szeretném hinni, hogy így lesz. Vissza