Keszi Kálvária

Fülszöveg

1943-ban születtem Jászárokszálláson.
Apai ágon jászágói tanyásgazdák, anyai ágon gazdák és iparosok voltak az elődeim.
A gazdaősöktől a föld és az ég szeretetét, az iparosoktól a emberi alkotóképesség megbecsülését hordozom a szándékaimban, és törekszem kifejezni tetteimben.
Tudom, az idő csak a pontosan működő, remeket alkotó mívességet kíméli meg. Ez is elenyészik, de annak előtte másokat megtermékenyítve örökíti lényegét.
Ahogy sodor az idő, úgy értem meg egyre inkább, mit jelent a jász függetlenség, a jász közösségi hagyomány, a jász demokrácia.
A sors kegyéből eszmélő gyerekkorom két legszebb évét - szüleimmel együtt - Svédországban tölthettem. Ott a szabadságba és a jólétbe egyszerre kóstolhattam bele, és azóta a zsigereimben él: jólét nem létezhet szabadság nélkül.
Utamról: ötöd évszázadnyi időn át szolgáltam Palócországban, Nógrád vármegyében. És tanultam a palóc embertől szívósságot, leleményt. A nógrádi erdőktől tanultam a csendet. Nekem az erdő: hűsítő kötés a föld lázas homlokán.
Választott sorsom alkalmat adott a küzdésre. Sok alkalmat. Családomról.
Apám: bölcs humor, mértéktartás és mérce.
Anyám: aggódó szív és kozmikus léptékű szeretet.
Testvéreim: biztos irány a térben, fogódzó az időben.
Margitom: férfikorom értelme, célja és üdve.
Sándor és Kriszti: cinkos összekacsintás a múlás hatalma ellen.
Iskoláimról: hat éves korom óta tanulok - bár lehet, ez nem látszik rajtam. Agrármérnök vagyok és a mezőgazdasági tudomány kandidátusa. Tudományos publikációim száma közel kétszáz, hat könyvben társszerző vagyok. Saját könyvem Energiaerdő címmel 1989-ben látott napvilágot. Jelentek meg verseim és más írásaim is a Valóságban, a Palócföldben, a Nógrádban és másutt.
...Oly igen életpárti vagyok, hogy nem múlik el napom múlásra sajdulás nélkül. De érzem, hogy ekkor - vesztett reményem idején - vigaszával megsegít mindig az Úr. Vissza