Két ember a bányában/A konventbiztos

Előszó

Drámaiságtól szétpattanásig telített levegőben játszódik le ez a kis dráma. Két ember: Kop, a bánya-főmérnök és Brádi bányamunkás a beszakadt és betemetett tárnában találkoznak. Itt, a halál pitvarában, a még csak órákig tartó élet ütemeiben, a régi élet e két ellenlábasa itt is gyűlölettel és idegenül állanak egymással szemben. Az egymásnak lökött két sors vergődve birkózik. A munkás a főmérnökben látja nyomorult életének megkorbácsolóját. Kielégített bosszúval érzi, hogy most azzal, hogy elvágja a szabadulás lehetőségét a főmérnök előtt, megtorolhatja a rajta és munkástársain esett sok sérelmet és megaláztatást. De fordul a helyzet. A főmérnök tudása, munkaszeretete, lobogó, nagy életküzdelme és mindenre eltökéltsége és a szavaiban rejlő embersége leszereli Brádi gyűlöletét és a halál előtti pillanatban megrendítő jelentőséggel kulcsolódik békére a kezük. És megmenekülnek.
Két kemény vonalakban adott karakter. Összerobbanásuk olyan, mint két szikrát hányó acél összecsapása. Ennek a drámai feszültségnek kell végigvonulni a darab előadásán, hogy végső egymásratalálásuk szólama a megbékélés mély himnuszaként hasson.
A lehető legkevesebb mozgással kell éreztetni a két ember küzdelmét, minden a hang dinamikus erejéből folyjék. Mozgásra a helyzet adottságai folytán úgy sincs sok alkalom. A bányászlámpa gyér világítását egy, a néző elől takart kis reflektorral kell fokozni.
A díszlet lehet hátul egy sötét függöny, az előtérben néhány sziklatömb sötétlő sziluettje. Semmiesetre sem szükséges a bányatárna naturalisztikus kiképzését ambicionálni. A szövegben benne van e pokol minden borzalma.
A szerkesztő Vissza