Kisregények

Előszó

Móricz óriás-alakjához nehéz társat keresni a magyar prózairodalomban, s ha írói örökségének társadalmi öntudatot érlelő, forradalmasító hatását vesszük értékmérőül, le is kell mondanunk arról, hogy csupán a próza mestereihez mérjük. S ha tekintetünket kiterjesztjük a költészetre is, azt látjuk, hogy a legnagyobb magyar költők kívánkoznak egy sorba vele, Petőfi, Ady, József Attila, mindmegannyian legforróbb fellobbanásai az igazi íróban jelentkező társadalmi tudatnak, amely akár a nemesi, akár a polgári-földesúri társadalom fizikai és szellemi béklyójában - József Attilánál már az osztályharcos öntudat erejével - mindig egy nagy szándékot fejezett ki: szabadságot a népnek!
Ezért mondhatjuk Móriczról, hogy a magyar próza legnagyobb, hatásában is egyedülálló mestere, a legnagyobb magyar realista író, művei a magyar próza remekei, akár művészi erejüket, akár a Petőfi által megfogalmazott "A néppel tűzön-vízen át"-hoz való hűségüket tesszük mérlegre, illetve a kettőt együtt, elválaszthatatlanul, az igazi irodalmi mű egységében. Ennek az egységnek a tökéletes megvalósítása avatja Móricz Zsigmondot a legnagyobb magyar prózaíróvá, s jelöl ki számára megbecsült helyet a világirodalomban is, amelynek kertjét esztendőről esztendőre egyre újabb és újabb Móricz-művek sokféle nyelven kiviruló fordításai gazdagítják. Ma, halála után alig tizenkilenc évvel elmondhatjuk, hogy Móricz világszerte az egyik legolvasottabb magyar író. Műveinek magyar nyelvű, az olvasó kezén forgó példányai pedig milliós számokra rúgnak, válogatott műveinek román nyelvű sorozata is folyamatosan megjelenik. Vissza