Kiterítenek úgyis

Fülszöveg

A könyvek iránt érdeklődők meg szokták kérdezni, mi inspirálta e kötet megírását. Erre könnyű válaszolnom: az elmúlt évtizedek során sokféle ember érdekes, megrázó élethelyzetével, történetével ismerkedtem meg. Ezek közül sok napvilágot látott lopok hasábjain. Sok történet süllyedt azonban lelkem, emlékezetem mélyére, feltáratlan régészeti leletként ma is arra várva, felszínre kerülhetnek-e valaha. Másfél tucat történetet egymás mellé téve, magom is rácsodálkoztam, milyen egyértelműen rajzolnak ki egyféle életívet. Eveken át játszottam a gondolattal, de jó is volna, ha így együtt is olvasó elé kerülhetnének. Aztán egy szép (vagy borús, fenyegetően szürke) napon megjött az impulzus. A motort beindító lökés. Egy közösségi eseményen (tüntetésen) egy kő-párkányon üldögélve épp a továbblépéshez gyűjtöttem az erőt, amikor egy ismeretlen nő hozzám lépett, és kissé (nagyon) szégyenlősen kimondta o nevem, én vagyok-e az. A társaságomban lévő férfiről próbált azonosítani. Elmondta, egy... Tovább

Fülszöveg

A könyvek iránt érdeklődők meg szokták kérdezni, mi inspirálta e kötet megírását. Erre könnyű válaszolnom: az elmúlt évtizedek során sokféle ember érdekes, megrázó élethelyzetével, történetével ismerkedtem meg. Ezek közül sok napvilágot látott lopok hasábjain. Sok történet süllyedt azonban lelkem, emlékezetem mélyére, feltáratlan régészeti leletként ma is arra várva, felszínre kerülhetnek-e valaha. Másfél tucat történetet egymás mellé téve, magom is rácsodálkoztam, milyen egyértelműen rajzolnak ki egyféle életívet. Eveken át játszottam a gondolattal, de jó is volna, ha így együtt is olvasó elé kerülhetnének. Aztán egy szép (vagy borús, fenyegetően szürke) napon megjött az impulzus. A motort beindító lökés. Egy közösségi eseményen (tüntetésen) egy kő-párkányon üldögélve épp a továbblépéshez gyűjtöttem az erőt, amikor egy ismeretlen nő hozzám lépett, és kissé (nagyon) szégyenlősen kimondta o nevem, én vagyok-e az. A társaságomban lévő férfiről próbált azonosítani. Elmondta, egy barátja nekem is barátom. De miért is szólított meg? Mert meg akarja köszönni, hogy olvashatta a boncolásról szóló írást. Csaknem leestem a kőpárkányról. De hiszen az több mint 30 éve jelenhetett meg. Igen, Szilágyi Mária már akkor kinyomtatta magánok, s azóta többször is elővette a szöveget. Ez az eset annyira felkavart, hogy több barátomnak is beszámoltam róla, elküldve magát a szöveget. Egy orvos (dr. Lénárd Rita) azt válaszolta, szakmailag oly pontosak o megfigyeléseim, hogy maga is elcsodálkozott, miként írhatta ezt egy laikus. Ez az írás megjelenésért kiált, tette hozzá. Erre én is „kiáltani" kezdtem, és lám, valaki (Csák Erika) ezt meghallotta. Majd felkarolta a kötet kiadásának ügyét.
( ¦
') >¦ I ¦¦ H ¦ t ' ' i.
ii :
! . (
I ' t ' fi l' ' *
, I '' ' ' ' i
' ' i i I -1 ' ' ¦
; . r. / I rí !

e ' '1 ¦
i ' i





Mindenkinek, aki szül, s akinek
„Az élet egyre kisebb szakaszokból áll: idejük öt-, három- vagy egyperces, aztán már csak egybefolyó fájás minden/'
Mindenkinek, aki nagymama
„Ez az új baba még csak egy üres lap. Most kezd rajzolni a lapra, és együtt fogjuk majd kiszínezni azt a képet, amit ő mutat magáról, és amilyennek én látom ót. Most ő csak egy magzatmázas, bölcsen békés arc."
Mindenkinek, akinek a gyereke kórházban van
„Hol voltál, amikor hívtalak? Mondtam neked, anyu, gyere értem,
menjünk már haza, te meg nem is válaszoltál. Miért? Miért mentél el?"
Mindenkinek
„Én úgy szeretem a Jéza Krisztát. Megvédeném, nem engedném, hogy a gazdagok megfeszítsék. Ugye ő azt akarta, hogy ne legyenek szegények?"
Egyszóval mindenkinek, „aki tudja, hogy az életet a halálra ráadásul kapja '
Bárkinek, aki tud olvasni, és a betűk mögött meglátja az üzenetet, rá tud csodálkozni arra, hogy bármilyen tragédia, sanyarúság, kétségbeejtő kilátástalanság alatt, mellett, közben is megcsillan a remény, ami segíti a lelki túlélést.

/
^ > Vissza