Kölcsey, Eötvös, Madách

Előszó

Tanulmányom azon hipotézis alapján készült, miszerint Kölcsey, Eötvös és Madách a magyar irodalomban egy sajátos vonalat képviselnek, amennyiben hármójuk eszmeiségét és művészetét szoros és mélyreható szálak fűzik össze, sőt az ő esetükben akár egyféle „triászról" lehetne beszélni, oly nagy mértékben hatottak egymásra - Kölcsey Eötvösre s Eötvös Madáchra - úgy az általános elvek, mint konkrét kifejezésük terén, vagyis ideológiában és stílusban egyaránt. Rokonságuk tehát kimutatható egész életművükben: egyrészt világnézetükben, illetve életérzésükben - amelyeket most még előzetessommásán a romantikus idealizmus, a morális individualizmus, a politikai szabadelvűség, az egyetemes és kritikai hazafiság, valamint a heroikus pesszimizmus egyelőre eléggé elvont és kevesetmondó fogalmaival jellemezhetek, de amiket a továbbiakban világossá tenni és konkrét tartalommal megtölteni éppen a jelen munka feladata - másrészt alkotásaikban, soraikban, ahol közeli vagy hasonló gondolatokat, érzéseket, ideákat gyakran hasonlatos módon, néha ugyanazon kifejezésekkel írtak le. Ezeknek az azonosságoknak „elvi" után „tárgyi" bizonyítékaira szintén igyekszem majd rámutatni.
Felmerül a kérdés: nem lenne-e célszerűbb eme föltevésemet általános-átfogó magyar irodalomtörténeti műben kifejteni, aholis a hazai irodalom egészéhez, többi nagyságaihoz képest e három klasszikusunk különbözősége, illetőleg egymás közti rokonsága szemléletesebben, plasztikusabban domborodna ki? Azt hiszem, ez az előnye kétségtelenül meglenne, de ugyanakkor volnának súlyosabb hátrányai is. Vissza