Kommunikációs képességek fejlesztése

Előszó

Az elmúlt években - részint a társadalmi változások, a társadalmi igények következtében - jelentősen módosult a pedagógusok, az iskolai oktatási-nevelési rendszer és a pszichológia kapcsolata. A pedagógusok egyre több elméleti és gyakorlati pszichológiai kezdeményezéssel ismerkedhetnek meg. A pozitív szemléleti változás arra ösztönzi a pszichológusokat, hogy - a személyiségalakítás közös célja érdekében - sajátos eszközeikkel segítsék a pedagógusok törekvéseit. Természetesen az iskolai hétköznapok gyakorlata a pszichológiára is megtermékenyítő hatást gyakorol, a két terület közti kapcsolat mindkét fél számára kölcsönösen előnyös elméleti, módszertani fejlődési lehetőséget kínál. Az általános és középiskolai tanárokkal való rendszeres találkozásaink során érzékelhető és gyakran megfogalmazódik az, hogy a pedagógusoknak nagy szüksége lenne olyan önismereti, szituációs játékok ismeretére, amelyeket - kellő elméletipszichológiai felkészültséggel- maguk is alkalmazni tudnának iskolai munkájukban. Ez az igény ösztönöz bennünket arra, hogy az egyetemi tanárképzés keretei közt is kapjon helyet egy olyan típusú segédanyag, amelyet a tanárszakot végzett hallgatók majdan maguk is haszonnal forgathatnak, s hogy egyszersmind jó támpont lehet a gyakorló pedagógusoknak is. Elsősorban a gyakorlati munka segítése a célunk ezzel a jegyzettel, ami természetesen az anyag összeállításának arányaiban is jelentkezik. A jegyzet gyakorlatilag két nagy egységre bontható: a témához kapcsolódó elméleti háttér az első, maga a játékgyűjtemény a második rész. Az elméleti részben - már csak a csoportmunka hatalmas irodalmára való tekintettel is - nem törekedhettünk a teljességre. Mindenekelőtt azt tartottuk szem előtt, hogy megpróbáljuk ezt a sajátos pszichológiai technikát, módszert a lélektan térképén elhelyezni, s röviden ismertessünk néhány, a csoportmunkához kapcsolódó elméleti megfontolást és gyakorlati útmutatást. Nyugodt szívvel megtehettük, mert az utóbbi években e tárgykörben nagy igényességgel megírt, valóban átfogó, kézikönyvként használható munkák jelentek meg a könyvesboltok polcain (a későbbiekben többször is hivatkozni fogunk rájuk!). Már az előszóban is fontos hangsúlyozni, hogy a kellő elméleti felkészültség csak egy elem, amire támaszkodhatunk. Talán még lényegesebb a valamely önismereti csoportban való részvétel során megélt saját élmény. Az, hogy ténylegesen saját bőrünkön érezzük, hogy egy-egy játék, szituáció, csoporttörténés milyen érzelmeket válthat ki, milyen irányban befolyásolhatja a csoportfolyamatot. Majdani csoportunkban vezetőként (ha kipróbáljuk ezt a módszert) csak így tudunk igazán empatikusan "működni", hisz már lesz tapasztalatunk a helyzetről. Vissza