Tata, a vizek és a malmok városa

Fülszöveg

Az olvasó Körmendi Géza 2006-ban megjelent Történetek Tatáról című válogatott írásainak folytatását tartja a kezében. Új kötetén belül a szerző két nagyobb tanulmányban Tata történetének egy-egy kiemelkedő fejlődési szakaszát, mondhatnánk, virágkorát örökítette meg.
Az első tanulmány részletesen szól a tatai birtok megvételétől (1727) a reformkor végéig terjedő időszakról, amikor az Esterházyak kialakították a tatai-gesztesi uradalmukat. Ebben az időben nagy egyéniségek (Fellner Jakab, Grossmann József, Mikoviny Sámuel, Schweiger Antal, Charles Moreau) Tatára hívásával a 18. század végére megépült a barokk hangulatú mezőváros, melyet napjainkban is megcsodálnak a látogatók.
A másik nagyobb írás 1849-től az I. világháború kezdetéig tekinti át Tata-Tóváros történetét. Az alapos tudományos feltáró munkán alapuló tanulmány a várossal foglalkozó munkák között elsőként számolt be a két község dualizmus kori fejlődéséről. Az íráson belül egyebek mellett a város gazdasági és társadalmi életének alakulásáról, mezőgazdaságáról, iparáról és kereskedelméről, iskoláiról, továbbá színjátszásáról és színházairól, valamint lóversenyeiről olvashatnak az érdeklődők.
A malmok történetével foglalkozók számára jelenthet örömet, hogy a könyvben újból megjelent a Tatai vízimalmokról szóló, sokak által keresett írás.
Az említetteken túl egy további írásban Tata 19. századi városszerkezetéről, három, városképileg fontos terének (Országgyűlés tér, Hősök tere, Kossuth tér) házairól találhat figyelemreméltó adalékokat a régi Tata szerelmese.
A kötet tanulmányain túl három korabeli térkép és negyvenegy kép idézi fel a város múltját, és teszi szemléletessé azt a mai olvasó számára.
Vissza