Pilinszky János kéziratos hagyatéka

Előszó

Pilinszky János kéziratos hagyatékát unokaöccse és örököse, kovács Péter művészettörténész ajándékozta az Akadémiai könyvtár kézirattárának. Állománybavétele 39/1989. növedéknaplószámon történt. A költő 1981-ben bekövetkezett halála és hagyatékának a kézirattárba kerülése közötti években több, korábban kiadatlan vagy csak napilapokban, folyóiratokban megjelent írását újraközölték ill. kiadták. Ezek eredetije nem minden esetben található meg a kézirattárban lévő hagyatékban, s általában a publikációk sem adták meg a kéziratok lelőhelyét. Újabb szövegközlések a hagyatéknak a kézirattárba kerülése óta is jelentek meg. Egyes esetekben kéziratleírásaink szövegét is felhasználták, s feltüntették a kézirattári jelzetet is. Ez a későbbi kutató számára megkönnyíti a kéziratok azonosítását. Más esetekben azonban ezek az adatok nem szerepelnek a közleményekben.
A hagyatékot alkotó kéziratok, dokumentumok jellegéről a kötet tartalomjgyzéketájékoztat. A rendezés alapelve - más irodalmi hagyatékokhoz hasonlóan a - a kéziratok műfaji csoportosítása vol. így a művek kéziratai alkotják az első nagyobb kézirattári egységet. a rendezés következő munkafolyamatában az egyes műfajokon belüli tartalmi ill. formai csoportosítással alakítottuk ki a további, kisebb csoportokat. Pilinszky esetében e tekintetben komoly nehézsége okozott az, hogy a költő gyakran ne önálló lapokra, hanem füzetekbe írt, és egy-egy füzeten belül versfogalmazványok, prózatöredékek, színművázlatok, a hétköznapi élettel kapcsolatos feljegyzések, levélfogalmazványok minden logikai rend nélkül kövtik egymást. Vissza