Kövess engem III.

Előszó

Bevezető beszéd.
1. „Ki vagy te?" Azt kérdezték a nagy Énekestől, ki a szívét dalolta ki az Isten felé, Perugia örök tavaszában. Ez a nagyszabású életénekes és Istendalos nem volt más, mint az Isten Szegénykéje, assziszi szent Ferenc. Ferenc azt felelte a feltett kérdésre: „Én a nagy Király követe vagyok". Isten dalosa volt és egyszersmind követe. Mint Mózes, aki felment a hegyre s onnan Isten fényességével tért vissza az emberekhez - úgy Ferenc Atyánk is felment az Alverna hegyére Jézussal barátkozni s onnan leszállt megint a völgybe kincsét -mit Isten szívébe tett - kiosztani az embereknek. „Ki vagy te ?" Kérdezitek ti is tőlem. S én azt felelem: Szent Ferenc az Úr követe volt, én meg Ferenc Atyám követe vagyok!
Ezt a ruhát Ferenc Atyám adta reám.
Ezt az igét, amit hirdetek, ő adta ajkamra, de ő a Krisztus Királytól hozta. Ezt a szívet, amely bennem dobog, Ferenc Atyám gyullasztotta fel, azzal a lánggal, amit a Szent Sebek hegyéről hozott.
Nem az én eredeti tulajdonom sem a ruha, sem az ige, sem a szív, hanem Istennek hálás alázattal fogadott adománya. Küldte Ferenc Atyám által, akit máig dicsér az Alverna minden kis madárkája s minden jórahajló egyszerű lélek.
Egyszerű ruhájában Ferenc Atyámnak és Pádua Szentjének én is dalos ajakkal jöttem hozzátok hirdetni az igét. Az ige énekké ömlő égi méz. Zengő aranyfolyam, amelynek szeretet az íze. Krisztus igéje szent és egyszerű és igaz- s azért gyönyörűséges és vigasztaló. A világ legédesebb dallama, az élet boldogsága s az örök élet jövő záloga: a Szeretet. Jöttem hát igét és szeretetet hirdetni. Ez a szeretet a szívből csordul fel az ajakra. A szív az a kis döngicsélő méhecske, amely a mennyből hulló virágnektárt mézzé dolgozza át. Ezért az igét mézosztásnak nevezhetném. Mert igy - az ige által raktározódik be a szívetek sejtjébe a kedves, drága Szeretet.
A Golgotáról maga Krisztus, a Láng-Szeráf hozta át az Alvernára. Onnan kaptam én is, Francescotól. Sietve jöttem, meleg szívvel jöttem tihozzátok testvéreim... Vissza