Előszó
Részlet Thomas Mann: Kröger Tonio című művéből:
A szűk város fölött felhőfoszlányok között bújt meg a nap, mint szegényes, tejfényű, bágyadt folt. Az ormos utcák nedvesek és szelesek voltak, néha...
Tovább
Előszó
Részlet Thomas Mann: Kröger Tonio című művéből:
A szűk város fölött felhőfoszlányok között bújt meg a nap, mint szegényes, tejfényű, bágyadt folt. Az ormos utcák nedvesek és szelesek voltak, néha pedig puha jégeső hullott, jég sem volt, hó sem.
Az órának vége volt. A kövezett udvaron, a rácsos ajtón kifelé áramlott a megszabadult diáksereg; csoportokra oszoltak s elsiettek jobbra, balra. A nagy diákok önérzettel, magasan szorították könyvcsomagjukat a bal vállukhoz, míg jobb kezükkel szél ellen eveztek, így ebéd előtt; a kisebb nép vigan ügetni kezdett, hogy szanaszét fröccsent a pépes hó és a fókatarisznyákban összevacogtak a tudományos holmik. Olykor-olykor jámbor pislogással kapták le a sapkát egy-egy kimérten ellépő tanító Wotan-kalapja és Jupiter-szakálla előtt...
- Csakhogy jössz már! - szólt Kröger Tonio, aki sokáig várakozott a kikötőparton; mosolyogva lépett barátja elé, aki beszélgetve jött társaival a kapuból s már éppen tovább szándékozott menni...
- Mi az? - kérdezte Toniot s ránézett...
- Valóban, igaz! Hát sétáljunk még egy keveset. Tonio elhallgatott, a szeme elsötétedett. Jancsi elfeledte volna, talán csak most jutott eszébe, hogy ők ma délben együtt akartak járkálni egy keveset? ö maga a megbeszélés óta szakadatlanul örvendezett.
- Hát szervusztok, - mondta Hansen Jancsi a társainak - egy kicsit még Krögerrel megyek.
Ketten balra fordultak, a többiek jobbra ballagtak el.
Vissza