Labor pro Deo

Előszó

A Mindenség fénye világítja' be a halhatatlan emberi szellem magasbavivő útját. Fény vezet el a mennyei titkok forrásához, fény nyitja fel a kutató ember lelki látását, melynek világosságánál megtalálja szellemi tökéletesbülésének kifinomult eszközeit; lassan-lassan lehull szeméről a hályog és látni kezdi, egészen másképpen, más szemekkel szemlélni a mindenséget, a nagy Kozmosz világrendjét.
A mennyei szemüveg másképpen töri a sugarakat, mint a földi homályos szemüveg. A Szentírás szavai égi megvilágításba kerülnek, tündökölve ragyog minden szónak isteni jelentősége, feltárul a maga elrejtett mélységében és teljességében a nagy krisztusi igazság: a Mindenség fénye, a diadalmas Eszme!
Szent az a gondolat, mely a világosságot szolgálja, mert békét és megnyugvást hoz a szenvedés emberének.
Az író fantáziája szabad. A képzeletet nem pányvázzuk ki a letarolt rétekre, mikor ott van az új és ismeretlen, virággal teli valóság! Én nem a költő képzeletével járom messzevezető útamat, csupán szerényen, de lelkiekben megerősödve mutatok rá a lelkiélet boldogító céljaira és igyekezettel szolgálom az Eszmét, a szent Magvetők nyomán, mert látom a kalászost, érett arany fejeivel.
Az Eszme szétpattan, mint tömör csillag magva, hogy szétszórva eljusson a gyéren világított, lassan haladó földre, kicsiny szikráival megtöltse a kereső, kutató emberiség lelkét. Az igazság szelleme kíséri és hatja át azt a sok nagy gondolatot, mely a jövő idők szent Lelke által megihletve újból és újból papírra kerül. Vissza