Légköbméter

Előszó

1946-ban születtem, egy olyan családba, melynek tagjai nem szerettek színházba járni, és ha nagyritkán el is mentek, engem nem vittek magukkal. Később a kötelező iskolai csoportos színházlátogatások gátolták fejlődésemet. Sokáig úgy tűnt, maradok ennyiben: a drámairodalom gyöngyszemeit csak könyvekből ismerhetem meg, érdeklődésemet a színházi élet egy csöppet sem vonzotta. 1970-ben megjelent egy novelláskötetem, aztán dalszövegeket írtam egy barátomnak, filmekhez forgatókönyveket. Később egy amatőr színjátszó csoport vezetője darabírásra kért fel. Több közös produkciónk született, végül a csoport feloszlott, de addigra én már megmételyeződtem. Egy másik, akkor még meglévő, amatőr társulatnak már én ajánlottam fel a szolgálataimat, és felháborított, hogy azok a létrejött művet csak három előadásra érdemesítették, pedig én kitűnőnek tartottam. Innentől már nem volt megállás máig. A Vígszínház felkért a Harmincéves vagyok című darab társszerzőségére. Utána írtam egy nagyigényű, egész estét betöltőt, amit több helyen csaknem bemutattak, végül egy főiskolás vizsgaelőadás lett egy töredékéből. Ezt a mostanit, a Légköbmétert szinte egyszuszra írtam meg a Vígszínház felkérésére, és azt gondoltam, ennyi az egész, van két darabom. Tévedtem. Többször szét kellett szedni, részenként esztergálgatni, majd újra összerakni, míg a jelenlegi formájába elérkezett. Most kerül színpadra, és én nem tudom hogyan, mikor és merre dől el a sorsa. Mindenesetre úgy érzem, most már semmi sem veheti el a kedvemet. Túl késő. Vissza