Fülszöveg
Dobai Péter új verseinek gytajteménye ez a kötet.
Emlékezz és ne emlékezz! Az ellentmondó parancsolatot kellene teljesíteni, összebékíteni. A feladat képtelenségét az 1964-ben napvilágot látott, majd több évtized múltán újra megtekintett fiumei promenád látványa az elveszettség érzésével súlyosbítja: „Mit érez-zek most, / hogy ne csak emlékezzek?! / Honvágyat életem minden máskora / után?!"
Kétségtelen a vereség: minden dolog „maga ideje" rosszul alakult. Az út holtakkal van tele, ki valóságosan, van, ki az emlékezés végső formája, a versben való megrögzülés folytán hal meg. Dobai Péter kétségekkel telve nézi, hogy élete vajon a vágyott „erős élet"-e, vagy sodródás, kérdések sora. Költészetében ma is jelen van a hajdan járt tenger, amely már nem a cselekvés, a szabadság bátor tere: a költő, ha megáll egy móló végén, a tenger partján, vagy egy messzi stégen, az elfutó életen tűnődik, a létezőn, a „kezdetek zarándokán", és a „nagyságos tengerek", a „gyászoló erdólc" mélységesen...
Tovább
Fülszöveg
Dobai Péter új verseinek gytajteménye ez a kötet.
Emlékezz és ne emlékezz! Az ellentmondó parancsolatot kellene teljesíteni, összebékíteni. A feladat képtelenségét az 1964-ben napvilágot látott, majd több évtized múltán újra megtekintett fiumei promenád látványa az elveszettség érzésével súlyosbítja: „Mit érez-zek most, / hogy ne csak emlékezzek?! / Honvágyat életem minden máskora / után?!"
Kétségtelen a vereség: minden dolog „maga ideje" rosszul alakult. Az út holtakkal van tele, ki valóságosan, van, ki az emlékezés végső formája, a versben való megrögzülés folytán hal meg. Dobai Péter kétségekkel telve nézi, hogy élete vajon a vágyott „erős élet"-e, vagy sodródás, kérdések sora. Költészetében ma is jelen van a hajdan járt tenger, amely már nem a cselekvés, a szabadság bátor tere: a költő, ha megáll egy móló végén, a tenger partján, vagy egy messzi stégen, az elfutó életen tűnődik, a létezőn, a „kezdetek zarándokán", és a „nagyságos tengerek", a „gyászoló erdólc" mélységesen fájdalmassá teszik a felismerést: „Csapda volt minden út előttem."
Metafizikus mélységei és magaslatai vannak Dobai Péter új verseinek: amikor „érzés, gondolat, emlék / együtt és egyszerre tombol a tékozló tudatban", a „hideg terek / fagyott falainak négyszögében", a „bűnné vált beszéd" jeges vacogásában, a kiürült világban, ahol visszanéznek a halott tárgyak, a láthatón túlit keresi a költő, az idő őrjöngő áradásában az állandót, ha nem is reméli, várja a szívhez közelítő csodát.
Dobai Péter nyelvi talentumának sok csodálója van. A posztmodernnek nevezett széttöredezettség, szabdaltság, nyelvi minimál korában nyelve tobzódóan gazdag. Üj verseinek gyűjteményében a képsík mélysége nyelvi leleménye révén megnő, a nyelv a felület mögé „lát", s a konkrétság meg az absztrakció játéka révén virtuálisan hangzó élmény-nyé változik az, ami addig tiszta látvány volt. Dobai Péter költészete mögött Berzsenyi Dániel, Vajda János sötét árnya sejlik fel: és mégis, a fájdalom erősít minket, hiszen tudjuk, hogy ez az árny fényből van.
U. V'Mm'JÍ l i
¦ ' ' I ¦•'
i,'.: .1 ll'f'f'.i'^ I ' í J 'í'
' i ', H ; 1;; , 5; l;ífji
! 1'
mmm
!¦ ' a i'iv
v;,^.; v ¦: íjV - 'A
i, / I
¦ ' ¦ ¦¦ ! r .
> ' , ' ¦
i I ¦/!
I I, I
I ¦ ¦ - i ¦ ' í 1 , . • j • ^ ¦I i - ^
, • ' ' ¦ ' ' I ; . ' ' < • •
i'
' ' i
¦'¦ h'r 1, i 'li
' I , i'
' ; i i'. 1
^ - ¦ ¦ ¦ ; ^ .
¦ ¦ ' ; ¦ . ! i ; ¦ • ¦ . 1.1 'I f
' ! í '' ¦ . ¦ . -1 i
' , :í Í'M . ) h , ' I : , V
i ; I
Vissza