Madách Színház 1951-1976

Előszó

Ha valaki számára tömören kellene meghatározni a Madách Színház lényegét, akkor az alábbi tények semmiképpen sem hiányozhatnának.
A Madách Színház az egyik az ország három nagy prózai színháza közül, s ez így igaz, nem csak méretét, szervezetét, de eredményeit, művészi rangját illetően is. Mintegy kétszáz főt foglalkoztató együttese két épületben működik: a főváros nagykörútján az anyaszínházban, kiskörútján kamaraszínházában. Gonddal válogatott, értékes művészegyüttes, melynek Kossuth-díjasai, érdemes és kiváló művészei alkotják gerincét. A társulat kiépítése az elmúlt huszonöt év folyamán mindig tudatos elgondolások alapján történt s az utóbbi években is szervesen épültek be új tehetségek az együttesbe. Rendezői, természetszerűleg, egymástól eltérő alkotói stílust érvényesítenek. De az évtizedek során közös eszményként alakult ki a művészi igazság igénye, egy olyan fajta hitelesség, amely nem - vagy legalábbis egyre kevésbé - a naturalista pontosságon alapul.
Műsora igen széles skálán mozog: bizonyos rendszerességgel a nagy klasszikusok is sorra kerülnek, és állandó a kapcsolat a kortárs világirodalommal, a ma drámájával. Néhány magyar író szinte családtagként tér vissza egy-egy darabjával, a színház alkotóműhelyének belső részeseként. Műsorának sajátos, megkülönböztető vonása, hogy a többi színházakhoz képest rendszeresebb érdeklődést mutat századunk első felének félig elfelejtett hazai drámai értékei iránt.
A közönséggel való kapcsolata szinte az első pillanattól kezdve jó és kiegyensúlyozott. A több évre sugárzó nagy sikerek folyamatosan vonzóvá tették a színházat; 1967 óta kiépített bérletrendszere alapján törzsközönsége egy évtized alatt megháromszorozódott. Néhány produkciójának híre külföldre is eljutott és bár egy magyar nyelvű prózai színháznak nem könnyű idegen környezetben élő kapcsolatokat teremtenie, a Madách Színház külföldi vendégjátékain ez mégis sikerült, a Szovjetunióban éppúgy mint Olaszországban vagy Ausztriában.
Egy sikeres, kiegyensúlyozott művészegyüttes azonban nem egyetlen pillanat műve. Évek, évtizedek rendszeres munkája, alkotói szenvedélye kell ahhoz, hogy valóban azzá válhassék. Nem történt ez másképpen a Madách Színház esetében sem. Vissza