Magyar Uriasszonyok Lapja 1929. augusztus 20.

Előszó

Részlet:
"Nem tudom pontosan, még. megközelítően sem, de mindenesetre százezren felül vannak ebben a gazul megcsonkított országban kismagyarok, akik néhány nap múlva életük legfontosabb napjára fognak virradni; arra a napra, melynek egyik szent órájában egy szent épület szent ajtaja tárul fel előttük. Az iskola az a szent épület. A régi keleti népek oly sokra, becsülték az iskolát, hogy szinte törvénnyé elfogadott, kijegecesedett nézet volt náluk: az iskola még szentebb, mint a templom s hogy: iskolaépítés kedvéért még templomot is szabad lerombolni, ha máshol nincs hely. Eat nem azért említem, mintha — Isten őrizz! — a templom rovására akarnám magasztalni az iskolát, vagy az iskolával szemben kisebb értékűnek odaállítani a templomot. Maguk az illető keleti népek sem értették szószerint, amit mondtak, csak mennél plasztikusakban akarták kidomborítani az iskola és a tanítás szentségét. S ebben egész bátran, bűnbeesés félelme nélkül, a magunkévá tehetjük nézetüket. Templomom lehet utóvégre a viharos vagy a csillagos ég is, az erdő lombsátra, az aranykalászokkal ékes rónaság végtelenje; minden hely, ahol Istenhez fordulok és imádkozom hozzá: templom az, de az iskolának mégis bizonyos épület és az épületnek bizonyos felszereltség kell, hogy teljesíthesse benne magasztos hivatását a tanító. Szent napja a kis magyarnak az iskolába-lépés első napja, noha az ö fejletlen, kicsi esze azt nem fogja fel... de még szentebb napjuk az a szülőknek; különösen nektek, magyar anyáknak..."
Vissza