Magyarország természettudományi és mathematikai könyvészete 1472-1875.

Előszó

A szerzők előszava.

Az irodalom-történet alapja a bibliographia; és mi meg vagyunk róla győződve, hogy egy irodalom egész történetét teljes, azaz lehetőleg teljes könyvészet segedelme nélkül nem lehet megirni. Hogy azonban az olvasó félre ne értsen, ki kell magyaráznunk szavainkat. Nagy különbség van a könyvészet és az irodalomtörténet közt; amaz az irodalom leltárát, emez pragmatikus, kritikai történetét adja. A leltárnak teljesnek kell lennie; magában kell foglalnia minden művet, mely az illető irodalomban megjelent. Más az irodalomtörténet: ennek lehetetlen minden művet körébe vonnia, de meg fölösleges is, mert neki az irodalom fejlődését, a különböző (akár jó, akár rossz) irányokat vagy iskolákat, és ezek jelentékenyebb képviselőit kell ismertetnie. Természetes, hogy azután a munka terjedelmétől függ, vajjon csak a fővezéreket, vagyis az irodalom legfőbb képviselőit veszi-e föl, vagy pedig a tiszteket, az alárendeltebb szereplőket is, - a közemberek egyenként nem tárgyalhatók, ők csak staffage-ul, hátterül, a kép kiegészítéseül szolgálnak, s csak az általános jellemzéshez adnak egy két vonást. Tény tehát az, hogy az irodalomtörténetben nincs hely az irodalom minden termékének. Minek tehát a könyvészet? - fogják olvasóink kérdezni. Erre könnyen felelünk. A bibliographia arra való, hogy belőle az irodalomtörténetbe való anyagot, és éppen csak ezt az anyagot kiválogassuk. Igaz ugyan, hogy könyvészet nélkül is lehetséges irodalomtörténetet irni, sőt az irodalomtörténetek legnagyobb része bibliographiai alap nélkül készült, de ki biztosit minket arról, hogy szerzőik éppen az irodalomtörténetbe tartozó anyagot választották ki? Ki biztosit minket arról, hogy a bennük emlitett műveken kívül nem akadnak mások, melyek valamely kor irodalmára sokkal jellemzőbbek, s így az általuk vázolt kép nem hamis-e? Ime a könyvészet szükségessége. A könyvészet tartalmazza a feldolgozandó anyagot, s mig az anyag nincs teljesen együtt, addig az épületet nem lehet teljesen elkészíteni. Ezért kellene az irodalomtörténetet mindig a könyvészetnek megelőznie, valamint az okfejtő rendszeres történeti munka megirását is mindig az adatgyüjtés előzi meg. Vissza