Változó színház

Előszó

Az utóbbi évek történelmi eseményeit tekintve, megállapíthatjuk, hogy a színháznak nem könnyü velük lépést tartania. Túlságosan hosszú ideig szolgálta camera obscuraként a burzsoáziát, és ebben a sötét kamrában látszott ugyan a világ, de éppen a feje tetejére állitva. A szép látszat sokszor mutatott egyenesként a közönség szemének olyasmit,ami a valóságban görbe volt.Trükkökre volt szükség, hogy elrejtsék a valódi trükköket. Varázslatra volt szükség, mert számos dolog talányos volt. És még a technikai haladásnak is árat kellett fizetnie azért, hogy az alacsony voltos fényszórók csillogó ibolyakékjében, legalább a szinpadon, megállitsák az időt. Ily módon a nagy történelmi változások gyakran megijedtek az oszlopos szinházi portáloktól, és a deszkákon, amelyek olykor azt képzelik magukról, hogy a világot jelentik, Anton mester még mindig nem képes megérteni a világot.
Emellett, a mi színházunknak egyszerűbb a dolga, mint bármely más kor színházának. Nem kell mást felhasználnia, mint a valóság értelmes visszatükrözését. Összefüggéseiben egyetemes tanitás áll rendelkezésre. A vezetés olyan osztály kezében van, amelynek a céljai éppoly egyszerűek, mint amilyen nagyok. Miért essék nehezére a szinháznak, hogy az uj társadalom pártjára álljon? A szinház számára a pártot állás nem annyira hitvallás kérdése, mint inkább ismereti kérdés. XY-nak, a nagy mimusnak, aki tökéletesen tudja a bűvölés művészetét, egyik napról a másikra egészen más művészetet kell tökéletesen megtanulnia: a büvöletlenség művészetét. Az ifjú naivának, aki könnyekkel ejti félelembe és kelti szánalomra közönségét, amennyiben eleget akar tenni az uj közönségnek, Júlia szerelmének forradalmi szerepébe kell már beleképzelnie magát. A naturbursnak is, a naturális, a természetes mellett, meg kell mutatnia Ruprecht, a parasztifju szerfölött természetellenes bátorságát, amellyel átugorja az osztálybiróság érinthetetlen sorompóit. Színészeinknek, rendezőinknek, díszlettervezőinknek újra fel kell fedezniük azt a művészetet, amelyet a burzsoázia megvásárolt a színháztól: a valóság megfigyelésének a művészetét. Ez jelenti a tulajdonképpeni művészetet a művészetben. És meg kell tanulnunk egy másik művészetet: a kérdésfeltevés művészetét, elsősorban ott, ahol minden tisztázottnak tetszik. Vissza