Manninger Jenő sebészprofesszor

Fülszöveg

MANNINGERJENŐ SEBÉSZPROFESSZOR
Azt még nem meséltem el, hogy maradt meg a csizmám. Amikor az Alföldön meneteltünk már mint foglyok, egy kelés keletkezett a lábamon. Éjszaka egy birkaakólban aludtunk, és ott felvágtam bicskával ezt a kelést és fölvágtam a csizma szárát is. Következő nap, vagy azután, mikor megálltunk, az oroszok jöttek és az egyik ordított velem, hogy adjam oda a csizmámat. Az egyiket leszedte, de a másik annyira be volt dagadva annak ellenére, hogy fel volt vágva, hogy nem tudta lehúzni. Amikor meglátta, hogy fel van vágva, akkor a másikat hozzám vágta és így maradt meg a komiszcsizmám. Ezért nem fagyott le a lábam Turnu Severinnél később, amikor abban a nagy hidegben mentünk.
Napló a hadifogságról
Azt, hogy pontosan a balesetire akarok menni, sosem fogalmaztam meg, hanem csak annyit tudtam, hogy nem akarok a kórbonctanon maradni. Az édesanyám is rágta mindig a fülemet, hogy ne halottakat boncoljak, hanem menjek az élők közé.
Névjegy
A harmincas években a... Tovább

Fülszöveg

MANNINGERJENŐ SEBÉSZPROFESSZOR
Azt még nem meséltem el, hogy maradt meg a csizmám. Amikor az Alföldön meneteltünk már mint foglyok, egy kelés keletkezett a lábamon. Éjszaka egy birkaakólban aludtunk, és ott felvágtam bicskával ezt a kelést és fölvágtam a csizma szárát is. Következő nap, vagy azután, mikor megálltunk, az oroszok jöttek és az egyik ordított velem, hogy adjam oda a csizmámat. Az egyiket leszedte, de a másik annyira be volt dagadva annak ellenére, hogy fel volt vágva, hogy nem tudta lehúzni. Amikor meglátta, hogy fel van vágva, akkor a másikat hozzám vágta és így maradt meg a komiszcsizmám. Ezért nem fagyott le a lábam Turnu Severinnél később, amikor abban a nagy hidegben mentünk.
Napló a hadifogságról
Azt, hogy pontosan a balesetire akarok menni, sosem fogalmaztam meg, hanem csak annyit tudtam, hogy nem akarok a kórbonctanon maradni. Az édesanyám is rágta mindig a fülemet, hogy ne halottakat boncoljak, hanem menjek az élők közé.
Névjegy
A harmincas években a turul mozgalom idejében apámat sokszor piszkálták, magyarosítsa a nevét. O akkor azt válaszolta: „Háromszáz éve vagyunk itt Magyarországon, ha eddig jó volt ez a név, amíg én élek, ne magyarosítsátok, aztán azt tesztek, amit akartok." Azóta senkinek nem jutott eszébe, hogy megváltoztassa. Amikor apámnak sokadszorra feltették a kérdést a nevével kapcsolatban, azt mondta Schmidt nevű barátjának.
— Tudod-e, hogy a mi nevünk, a tied is és az enyém is Árpád-kori?
— Hogy-hogy Árpád-kori?
— Hát, amikor Árpád bejött a Vereckei-hágón, akkor meglátta ezt a sok szép Kárpát-medencét, azt mondta: „S midt látnak szemeim?". Amikor az egészet elfoglalták, akkor pedig Árpád apánk azt mondta: „Mán ingerem volt régen erre a földre".
Születésnapi beszélgetés Vissza