A görög filozófia története

Előszó

A GÖRÖG FILOZÓFIA ISMERETÉNEK FORRÁSAI
Minden bölcsész vizsgálódást, így a görög filozófia tárgyalását is annak a tisztázásával kell kezdenünk, hogy milyen szövegekben megfogható alapjai, milyen forrásai vannak az ismereteinknek. Csak akkor tudjuk ismereteink értékét helyesen fölmérni és megállapítani, ha tisztában vagyunk forrásaink értékével. A görög filozófiáról sem alkothatunk helyes képet, ha nem tudjuk, milyen szövegekre alapozzuk tudásunkat.
Ha a görög filozófiai ismereteinket megalapozó forrásainkat számbavesszük, akkor látnunk kell, hogy olyan területen mozgunk, ahol egyszerre igaz az, hogy a rendszeres kutatás hagyománya hosszú múltra tekint vissza, de ugyanakkor ismereteink mégis meglehetősen hiányosak.
A görög filozófia tanulmányozásának kezdetei tulajdonképpen Platónnál mutathatók ki, mert ő volt az első, aki korábbi filozófusok nézeteiről referált.1
Platón szövegeiben, így a Phaidón most hivatkozott részében is, találhatunk név szerinti utalásokat, de gyakran ismerteti korábbi filozófusok nézeteit úgy, hogy nem mondja meg, kik képviselték a fölsorolt nézeteket. Nemcsak ilyen anonim vagy név szerinti idézetek találhatók Platónnál, hanem sok esetben dialógusai névadó hősei éppen azok a korábban valóban élt gondolkodók, akik pontosan azoknak a problémáknak a megoldásán fáradoztak, amelyet Platón az adott munkájában vizsgál. Eközben Platón föltehetően épp az ő nézeteiket ismertetve exponálja a kérdést.
A Kratylosban Platón a nyelv eredetéről, pontosabban arról a kérdésről értekezik, hogy a szavak vajon a természet vagy a közmegegyezés alapján bírják jelenté-süket. Tudjuk Aristotelés Metaphysikájából, hogy Kratylos valóban élt és bizonyos meggondolások alapján arra az eredményre jutott, hogy a szavak nem jelentenek semmit, ezért nem is beszélt. A Platón dialógusa tehát láthatóan egy olyan témakörben mozog, amely a valamivel korábban élt Kratylost foglalkoztatta, de ha hihetünk Aristotelésnek (és ez eldönthetetlen kérdés, hogy meddig hihetünk neki), akkor a dialógus nem pontosan Kratylos álláspontját ismerteti. Az természetesen nincs kizárva, hogy Kratylos gondolatai is fölbukkannak a szövegben, de ezeket további források híján nehéz azonosítanunk.
Hasonló a helyzet például a Parmenidés-ben is. A dialógus szereplői az Egyről, Parmenidés központi jelentőségű fogalmáról vitatkoznak, de a fönnmaradt fragmentumok tanítása szerint nem pont úgy (sőt, attól nagyon is eltérően), ahogyan Parmenidés tette azt.
1 így pl. a Phaidón 96 és köv. pontok. 2I. m. 1010 b 10 Vissza