Előszó
(Utolsó változataim szlávokra, magyarokra; élőkre, holtakra)
1. Részlet Váci Mihály (1924 - 1970) Hazafelé című írásából:
"Itt ülnek apáink és anyáink. Szemükben rettenetes tudása annak, hogy...
Tovább
Előszó
(Utolsó változataim szlávokra, magyarokra; élőkre, holtakra)
1. Részlet Váci Mihály (1924 - 1970) Hazafelé című írásából:
"Itt ülnek apáink és anyáink. Szemükben rettenetes tudása annak, hogy olyan világban élték le életüket, mely méltatlan volt hozzájuk. Hallgatni a távozók rejtjeles, kétségbeesett beszédét, mely nem az igazi félelemről beszél, hanem a madarakat siratja. a föld szagát, a virágok kezességét, a szerszámok rokoniságát és szófogadását. Hallgatni a célzásokat, melyek már egy más világból való üzenetek.
Hazafelé! Hazatérni egy nemzedékhez, mely szenvedéseivel jogot adott nekünk itt forradalomra, hitre és világépítésre, történelemfoglalásra. Hallgatni azok búcsúszavait, akik még látták mindazt és szenvedték, melyből ma minden gondolatunk ered: hallgatni a hagyományok élő teremtőit, a világháborúk megmaradt rokkantjait, az álmodott forradalom esett és elesett szívverőit. Hazatérni, otthon lenni ott, ahol haldoklik és elmúlik egy világ, amely az egész század értelmét adta nyomorult létével és forradalmat erőszakoló igényeivel, szenvedéseivel. Otthon lenni mindannak naponkénti temetésén, ami minket szült, gondolatainkat megteremtette, ami még ma is életben tart, amiért érdemes volt élni, és amiért csak nekünk lenne érdemes meghalni."
2. Részlet Kalász László (1933 - 1999) Azt hogy kezdetű verséből:
„hogy meddig élek nem tudhatom / azt sem végső percem miként lesz / csak azt tudom hogy lázas múltamon / szívem szégyent sem megbánást nem érez / csak azt tudom hogy botlásaimat / sok buta dolgom merem vállalom / s ha lenne isten tetteim miatt / nem lenne mért bűnbánón állanom / csak azt tudom hogy megtettem mit tehettem / jövő elé is állhatok nyugodtan / s bár oly kevés a mérlegen a tettem / nem rajtam állt s bele sose nyugodtam"
3. Eddigi köteteimből kimaradt, 1959 és 2002 között keletkezett / publikált munkáimból adok közre 26-ot, 65. életévem betöltése okán. A régi írások akkori szóhasználatán nem változtatok. Ahol megmaradtak, ott az eredeti kéziratok szövegét közlöm.
Szívből köszönöm az edelényi Művelődési Központ, Könyvtár és Múzeum igazgatója és munkatársai irántam tanúsított jóindulatát.
Vissza