Fülszöveg
Mezey István önmagához következetesen hűséges krónikása a körülötte zajló életnek. Az Életnek, amelynek változatosan szép színterein, az ember alkotta díszletek között, sötétben tapogatódzó, keresgélő botladozásaink mellett, sorsszerűen ismétlődnek nemzedékről nemzedékre hétköznapjaink kis és nagy tragédiái.
Mezey az élőszóhoz legközelebb álló rajz elkötelezettjeként, közvetlen egyszerűséggel, hol lejegyez ezekből valamit a naponta kihívást jelentő fehér lapra, hol képi feljegyzést próbál készíteni a tárgyról tárgyra tovaszökkenő gondolatról, hol mesét sző és visszatérő álmait veti papírra a jelképekké szelídült dolgai rendezése közben.
Számszerűségében is gazdag eddigi életművét, az anyagot a teremtés bűvöletében állandóan formáló, a szép iránt fogékony kézműves igényességéből fakadó sokféleség jellemzi.
A spontán közlő vázlattól, az érzésekre figyelő és véleményt formáló feljegyzéseken keresztül, a rácsodálkozó rajzon át a költészetté nemesedő műig, igen széles a skála;...
Tovább
Fülszöveg
Mezey István önmagához következetesen hűséges krónikása a körülötte zajló életnek. Az Életnek, amelynek változatosan szép színterein, az ember alkotta díszletek között, sötétben tapogatódzó, keresgélő botladozásaink mellett, sorsszerűen ismétlődnek nemzedékről nemzedékre hétköznapjaink kis és nagy tragédiái.
Mezey az élőszóhoz legközelebb álló rajz elkötelezettjeként, közvetlen egyszerűséggel, hol lejegyez ezekből valamit a naponta kihívást jelentő fehér lapra, hol képi feljegyzést próbál készíteni a tárgyról tárgyra tovaszökkenő gondolatról, hol mesét sző és visszatérő álmait veti papírra a jelképekké szelídült dolgai rendezése közben.
Számszerűségében is gazdag eddigi életművét, az anyagot a teremtés bűvöletében állandóan formáló, a szép iránt fogékony kézműves igényességéből fakadó sokféleség jellemzi.
A spontán közlő vázlattól, az érzésekre figyelő és véleményt formáló feljegyzéseken keresztül, a rácsodálkozó rajzon át a költészetté nemesedő műig, igen széles a skála; vázlatok, útirajzok, illusztrációk, újságrajzok, képigényű grafikák.
Nem misztifikálja túl a művészetet. A képteremtés számára nemes kényszer: az önmagát keresés fontos eszköze, kapaszkodó az idő meredélyén, a múltbatekintés tanító gyógyírja, a sorsszerűségekben is összefüggéseket keresgélő elme önigazoló cselekedete".
Vissza