Ismernek téged (dedikált példány)

Fülszöveg

Mezey Katalin (Budapest, 1943) József Attila-díjas költő, író nyolcadik prózakötete az elmúlt bő egy évtized elbeszéléseit, kisregényeit gyűjti egybe. A kidöntött kerítés laza szövésű elbeszélésfüzér, amely a negyvenes-ötvenes években, a címadó kisregény, az Ismernek téged története pedig a hatvanas években játszódik. A kötet minden írásának mélyén megtalálhatók a 20. század nagy történelmi és társadalmi kataklizmáinak be nem hegedt sebei. Ezek határozzák meg a szereplők legféltettebb magánéletét is, ezek befolyásolják jelenüket. A történetek többnyire fiatal hősei hol humorral, iróniával, a megváltoztathatatlan tudatába való beletörődéssel, hol kétségbeeséssel tekintenek a sorsukat alakító erőkre. Ha lehetőségük van, kedvük támad szembeszegülni a világukat uraló külső adottságokkal, csak a családi összetartás és a Gondviselés kegyelme menti meg őket a diktatúrák mindennapi önkényétől.
"- Szép vagy, szép vagy, de téged is unnak valahol - mondta Sováki Endre, ahogy álltak a hátsó udvaron, várták a többi munkatársat, hogy ebédelni vonuljanak a sorompó melletti vendéglőbe. Nyár volt, igazi kánikula, a déli nap meredeken állt fölöttük. A férfi belépett a diófa árnyékába, hogy ne érjék őszes-vörös sörényű fejét a meredeken tűző sugarak.
- Hogy érted ezt? - kérdette bizonytalanul Éva. Két napja állt munkába. Érezte ugyan a férfi szavaiban a viccelődő szándékot, mégis felrémlett benne, hogy valaki biztos egy kevéssé hízelgő megjegyzést tett rá...
- Úgy, ahogy mondom. Csinos vagy, szép vagy, de biztos, hogy téged is un valaki.
- Kire gondolsz? - próbálta kiugratni a nyulat a bokorból.
- Konkrétice senkire, annyira még nem ismerem, ugyebár, a körülményeidet "
(Részlet az Ismernek téged című kisregényből) Vissza