Mikor volt itt jó világ?

Fülszöveg

„Akinek humora van - mindent tud. Akinek nincs - mindenre képes!" Ez a máig is érvényes mondás közelíti meg legjobban a megmagyarázhatatlant, a megfejthetetlent. Mi is igazából a humor? Görbe tükör. A képtelenség kimondása. A fonákságok „megmagyarázása". És mi a vicc? Megmagyarázhatatlan ösztön (?), képességé), velünkszületett adottság, hogy gondolkodni, derülni tudjunk a mindennapi életen, a bajokon, a hatalmasok tévedésein. A legelső igazi vicc a múlt jótékony ködébe vész. Hiszen a valós adomákon, „góbéságokon" alapult. Hatása viszont maradandó. És máig-ható. És sikere miatt elterjedt. Valószínűleg már az első vicc is a hatalom határait, a butaság, a felkészületlenség, a nagyképűség felső fokait próbálta kigúnyolni, „helyre tenni". S a követők mára már megszámlálhatatlanok. Megszülettek az új és újabb vicctípusok (az egyik utolsó talán a szőke bombázó és az ő mérhetetlen lQ-ja), s fokozódott az igény is a viccekre, a nevetésre. Mert egy jóízű nevetés csodákra képes. GYÓGYÍT! Az ember feledi minden búját-baját, megfeledkezik az őt körülvevő világ problémáiról, éppúgy, mint saját nehézségeiről. S ez mindennél többet ér.

Jelen kis kötetünk arra a teljesíthetetlen feladatra vállalkozik, hogy végigtekintve az elmúlt évszázadon - a 20. századon -, számba vegye közel- és félmúltunk nevetéstörténelmét - emberi gyarlóságainkat. Szóval, évről évre haladva - megkíséreltük a lehetetlent. De mikor is kezdődött az elmúlt évszázad? 1900-ban? 1901-ben? Mi, természetesen, ez utóbbira szavazunk. Arra az esetre azonban, ha akadna valaki, aki e tekintetben vitába szállna velünk, álljon itt a kedvéért két vicc az 1900-as „termésből": „Egy, gonoszságairól közismert ember, valamelyik előszobában - nagyon sietvén -, bármennyire erőlködött, nem tudta kabátját felöltem. Topogott a lábaival, s mérgesen kiáltott: - Az ördög bújt-e ebbe a kabátba?! - Még nem - mondta erre egy ismerőse -, hanem mindjárt belebújik!" „Két ökröt vezetett a mészáros az utcán. - Hová mentek hárman? - kérdé valaki. - A negyedik mellett megyünk el - volt a válasz." Természetesen mindenki másképp állítana össze egy ilyen kötetet, mint a mienk. Ám bízunk abban, hogy e mostaniban is mindenki talál majd nevetnivalót kedvére, olyan viccet, melyet lehet, hogy már hallott valahol, valakitől, de elfeledte, s olyat is, amelyet még nem ismert... Vissza