Előszó
Abban az időben, amikor őt megismertem, Apám általában csak haladó zongoranövendékek tanítását vállalta. Mindazonáltal, amikor körülbelül kilenc éves voltam (1933), beleegyezett, hogy engem...
Tovább
Előszó
Abban az időben, amikor őt megismertem, Apám általában csak haladó zongoranövendékek tanítását vállalta. Mindazonáltal, amikor körülbelül kilenc éves voltam (1933), beleegyezett, hogy engem kezdettől fogva tanítson.
A tanítási módszere nem követte egy már elfogadott "zongora iskola" tervét. Az első időkben csak énekelnem volt szabad. Később rögtönzött számomra gyakorlatokat, amik részben az ujjak egymástól független mozgatása fejlesztésére irányultak. A leckéink alatt néha megkért, hogy várjak egy kicsit; közben leült az íróasztalhoz, és egy kis ideig csak a tolla zizegését hallottam. Pár perc múlva hozta a zongorához egy gyakorlat vagy rövid darab friss kótáját, amit nyomban meg kellett próbálnom lejátszani; a következő leckére elvárta, hogy megtanuljam.
Így született az ezekben a füzetekben található könnyebb darabok némelyike. Azonban sokkal nagyobb számban produkálta őket, mint amennyit meg tudtam volna tanulni. Ahogy a gondolatok eszébe jutottak, úgy írta a kis darabokat; rövidesen volt már egy nagy köteg és a letisztázott kézirat fénymásolatából játszottam azokat, amiket számomra kijelölt.
Végül a sok darabot nehézségi fokozat szerint sorrendbe szedte kiadás céljából. A sorozat címe jelentését így magyarázta:
"A Mikrokozmosz 153 számból álló, tanítási célra írt, zongoradarab sorozat. Az az elképzelés, hogy legyenek darabok, amiket a kezdettől fogva lehessen használni; a nehézség szerint vannak sorrendbe szedve. Azt a szót, Mikrokozmosz, értelmezhetjük mint egy kis világot képező, különböző fajta darabok sorozatát; vagy pedig úgy is értelmezhetjük, mint 'a kicsik, a gyermekek világát'.' (Interjú a New York-i WNYC rádióállomáson, 1945 elején, a Kérdezzük meg a zeneszerzőt című programban.)
Vissza