Mindenki asszonya

Előszó

Torrebianca márki, mint rendesen, későn került elő a szobájából, nyugtalan pillantást vetett a levelekkel és újságokkal borított ezüsttálcára, amelyet az inasa készített elő a könyvtárszoba asztalára.
Ha a borítékon külföldi bélyeg volt, akkor megnyugodott, mint valami elkerült veszély után. Ha a levélen helybeli, párizsi bélyegző volt, akkor összehúzta a szemöldökét, el volt készülve keserűségre, megaláztatásra. A legtöbb borítékon egyébként rajta volt a konok hitelező neve és a márki már előre tudta ezeknek a leveleknek a tartalmát.
Felesége, a «szép Heléna», így nevezték, mert valóban szép volt, bár szépsége már régóta dacolt az idők múlásával és jó barátnői már «történelmi»-nek nevezték szépségét, - különösebb meghatódás nélkül fogadta az ilyen leveleket és látszólag kitűnően érezte magát a késedelmes adósságok és a sürgető fizetési felszólítások között. A férfinak azonban régiesebb felfogása volt a becsületről és úgy vélekedett, hogy nem jó eladósodni, vagy ha már az ember kénytelen vele, akkor ki is kell fizetni az adósságokat.
Ezen a reggelen kevés párizsi levél érkezett: az egyiket egy autógyár küldte, amelyiktől a márkiné legutolsó autóját vásárolta; a kocsit tíz részletben kellett volna fizetni, de eddig csak két részletet fizettek rá; néhány levél egyéb kereskedőktől, a Place Vendőme környékéről, (valamennyi a márkiné szállítója), sőt voltak levelek szerényebb cégektől is, amelyek a fényűző háztartás apróbb szükségleteit szállították. Vissza