Mint árnyék, ha égbe dűl (dedikált példány)

Fülszöveg

Keresem a mulandóságban ami halhatatlan, bánatban az erőt, örömben az adni tudást, színek, vonalak zenéjét, a zenék mögötti csöndet. A lélek rezdüléseit próbálom megragadni születésemtől fogva (1950. Budapest), különböző módon (rajz, zene, vers). Kedves arcok - élők s álmomban visszatérők - vigyázzák lépteim. Mint két-diplomás tanár - vegyész működöm (ÉGIS).
Kárpáti Zsófia üzenetei azon költői eszköztár, metaforalánc révén szerveződnek szerves egésszé, amelyek a hagyomány tiszteletéből és bűvöletéből sarjadnak. Visszatérő motívumai: a sólyommagány, sólyomröpülés, az almavirágszirom, a hold és a nap, a csillagok, a tó, az éjbe dűlő, az égbe dűlő, a felhőkbe hullt árnyak - mindez a kozmikus én-kivetítés, közösség-keresés lírai látlelete, szép, kifejező átélése. Realitás és az ideák világa találkozik végtelenül érzékeny soraiban: .Alom Jött szememre, / madárként megpihent" - írja bölcs megnyugvással, ugyanakkor titkos, a művész örökös elvágyódásával a világ, a lélek egzotikumot... Tovább

Fülszöveg

Keresem a mulandóságban ami halhatatlan, bánatban az erőt, örömben az adni tudást, színek, vonalak zenéjét, a zenék mögötti csöndet. A lélek rezdüléseit próbálom megragadni születésemtől fogva (1950. Budapest), különböző módon (rajz, zene, vers). Kedves arcok - élők s álmomban visszatérők - vigyázzák lépteim. Mint két-diplomás tanár - vegyész működöm (ÉGIS).
Kárpáti Zsófia üzenetei azon költői eszköztár, metaforalánc révén szerveződnek szerves egésszé, amelyek a hagyomány tiszteletéből és bűvöletéből sarjadnak. Visszatérő motívumai: a sólyommagány, sólyomröpülés, az almavirágszirom, a hold és a nap, a csillagok, a tó, az éjbe dűlő, az égbe dűlő, a felhőkbe hullt árnyak - mindez a kozmikus én-kivetítés, közösség-keresés lírai látlelete, szép, kifejező átélése. Realitás és az ideák világa találkozik végtelenül érzékeny soraiban: .Alom Jött szememre, / madárként megpihent" - írja bölcs megnyugvással, ugyanakkor titkos, a művész örökös elvágyódásával a világ, a lélek egzotikumot sejtető tájai felé „Magadnak / színeket oroznál" -indítja rezignáltan versét, hiszen nemcsak a valót, hanem a valódit is érzékeli. Talán ezért mondható el róla, hogy sosem lódít Ma a semmi a tét, / percekbe hullott hidegség" - olvashatjuk Őszi eső c. opusának axiomatikus tömörségű záróakkordját, de első kötete egészét az az erkölcsi fölényből táplálkozó erő és boldogságérzet fogalmazza meg a legszintetikusabban, legpoétikusabban, ami gondolkodásának alappillére Is lehet, és amit a következő sora mond el a legtisztábban: „Örömöd lélegzik bennem".
Öröm Kárpáti Zsófia gondolataival, azokra sajátosan „rímelő" grafikáival találkozni.
DR. BATÁRI GYULA Vissza