Missziós kézikönyv

Előszó

A mult század végén az egyházpolitikai harcok a magyar katholikus közönséget készületlenül találták. Zichy Nándor gróf és néhány társának élő hite és szinte emberfeletti buzgósága nem tudta az alvó magyar katolicizmust felébreszteni. A hívek, mintha nem is az ő vallásuk ügyéről lett volna szó, közönnyel nézték a 90-es évek küzdelmét. A papság a püspöki karral együtt arról panaszkodott, hogy nincsenek fegyvertársaik, nincs megértés és ha mutatkozik is valamelyes érdeklődés, hiányzik a kitartás és áldozatkészség.
E szomorú tapasztalatok csak fokozták Hettyey Sámuel pécsi püspök főpásztori buzgalmát, midőn széles látókörrel, erős akarattal és apostoli buzgósággal fogott hozzá a lelkek megreformálásának nagy munkájához s az alvó, közönyös katolikusok felébresztéséhez. Püspöki kormányzásának első évében, 1898-ban két alkalommal látta maga körül egyházmegyéje papjait, augusztusban a papi lelkigyakorlatok alkalmával és októberben, amikor a papi nyugdíj ügyében tárgyalt velök. Mindkét alkalommal főpásztori szeretettel kötötte papjai szívére a mindennapi adoráció lehetővé tételét a templom nyitvatartása által, azután a hitoktatást iskolában és templomban, a papi lelkigyakorlatokat és végül a népmissziókat. Kiemelte, hogy amilyen fontos a papság számára a lelkigyakorlat, éppen olyan fontos és elengedhetetlenül szükséges a hivek számára a misszió, mely folytatása és betetőzése a hitoktatásnak, amellett hitetleneket megtérítő, közönyösöket felébresztő, gyengéket megerősítő lelkigyakorlat, öntudatos, hitük szerint élő katolikusok csak akkor lesznek a hivek, ha számukra minél gyakrabban tartanak missziót... Vissza