Moszkva 2042

Előszó

Sajnos, egyetlen árva sor sem maradt meg a feljegyzéseimből. A füzetem, a noteszem, a naplóm, a céduláim és a jegyzeteim, mindent odaát hagytam. csak egy gyűrött, szétmállott és szakadozott papírfecni maradt, mert véletlenül a zakóm bélésébe csúszott. A stockdorfi mosoda tulajdonosnője, Frau Gränberg juttatta vissza hozzám. Vissza

Fülszöveg

Hol tartunk?
Már majdnem félúton, mert Vojnovics 1982-ben írta meg, milyennek képzeli a jövőt, Moszkvát és Európát 2042-ben. Időutazás... Lehet, hogy efféle nem Vojnovicsnak jutott először az eszébe, de az biztos, hogy ő, aki nagy nehezen tudott csak kiszabadulni a Szovjetunióból, jóval közvetlenebbül tapasztalta meg a diktatúrát, mint Orwell, és csak ő, Ivan Csonkin közlegény filmről és könyvből is ismerős alakjának a kitalálója tudta úgy megírni, hogy a Szovjetunióban akkor ne adják ki, viszont még most se legyen késő röhögi és elgondolkodni rajta.
Lesz-e még gáz, olaj és víz? Hogy közlekedünk? Na és a szex? Van-e különbség a nép, a lakosság, a társadalom, a tömeg, a nemzet és a sokaság között? És milyen ruha lesz a divat?
Milyen lesz az a titkosan őrzött számítógép, amely a birodalom központjában összeállítja és jóváhagyja a megjelenő könyveket? És főleg és mindenekelőtt: mennyit ér majd a szar?
Mi lesz 2042-ben, cár, párt, diktatúra vagy demokrácia? Annyit elárulhatunk, hogy "a kormányzás legprogresszívabb formája a szenilitás... Odáig fajult a dolog, hogy a Politikai Bizottság utolsó tizenkét tagja közül hét aggkori végelgyengülésben fejezte be tevékenységét, ketten kizárólag tolószékben közlekedtek, egy teljesen megbénult, egy másik süket volt, mint az ágyú, a vezetőjük pedig úgy irányította őket, hogy az utolsó hat évét kómában töltötte." De az is kiderül, hány vodka jár egy időutazás alatt a gépen.
Az olvasó megnyugtatására: bár akadnak majd még furcsaságok, de Moszkvában már nem lesz toalettpapírban hiány, és nem kell helyette újsággal vonulni a vécére. A kérdést rendkívül takarékosan fogják megoldani. Vissza