Vízhozammérési zsebkönyv

Előszó

Az egységes állami vízgazdálkodás megszervezése igen nagy feladatot rótt és ró a hidrológiai és hidrometriai kutatásokra. Meg kellett határozni az ország felszíni és felszínalatti vízkészletét, majd az öntözés és az ipar rohamos fejlődésével a felhasználásra kerülő víz meghatározása és pontos szétosztása vált döntő feladattá. A felszíni vízkészlet meghatározására 1951-ben, illetve az Intézet megalakulása után elképzelhetetlen nagyméretű mérési munka indult meg a szükségletnek megfelelően nemcsak a nagy vízfolyásokon, hanem az összes számításba vehető kisvízfolyáson is. Rövidesen mintegy 1000 mérőhelyről gyűjtöttek össze vízállás- és vízhozamadatokat a vízkészletünk pontos meghatározásához. Évenként 200-300 mérőhelyen több ezer mérést végeztek. Ez természetesen csakis a felszerelés legnagyobb fokú kihasználásával és megfelelő személyzettel volt lehetséges. Az új mérőszemélyzet oktatása és a mérés egységesítése nélkülözhetetlenné tette, hogy az Intézet a vízhozammérésben követett mérési és számítási módszereit közreadja. Az akkori körülmények között a mérések egységesítése érdekében a köbözés mellett csak a forgóműves sebességmérővel való vízhozammérés volt lehetséges. Ennek megfelelően a megjelent Vízmérési Utasítás (Budapest, 1951) és Számítási Utasítás (Budapest, 1952) csakis a forgóműves sebességmérővel való mérésre korlátozódott. Az elmúlt időszak alatt mind a mérés módja, mind a mérés eszköze lényegesen változott és nagymértékben bővült. Ez a változás részint a saját méréseink tapasztalata alapján, részint pedig a műszeripar fejlődése és a külföldi tapasztalatok alapján történt. Hazai és külföldi vizsgálatok megmutatták, hogy a mérés eddigi módja, eszköze és számítása, főleg kisebb vízfolyásokon, lényegesen korszerűsíthető. A vízhozam folyamatos nyilvántartása ugyanis kisebb vízfolyásokon az esetenkénti méréseken felül műtárgyak, illetve a mérési szelvény utáni folyószakasz befolyásától mentesített állandó szelvények, az ún. kontroll-szelvények kialakítását teszi szükségessé. Az állandó és pontos vízhozamgörbe megszerkesztése igen sok esetben csakis ilyen műtárgyakkal valósítható meg. A műtárgyhoz kötött vízhozammérés jelentőségét az öntözés fejlődése nagymértékben növelte. Ugyanis öntözésnél a vízhozammérések legnagyobb része műtárgyakkal kapcsolatos. A kiszolgáltatott vízhozam megbízható ismeretét csakis a műtárgyak vízszállításának a meghatározásával, a műtárgyak hitelesítésével, illetve kifejezetten a vízhozammérés célját szolgáló műtárgyak építésével lehet elérni. Az előzők azt mutatják, hogy mind az esetenkénti vízhozammérésekben, mind a folyamatos mérésmódszerekben lényeges változások történtek a legutóbbi vízhozammérési utasítás megjelenése óta. Vissza