Nagy csodák történtek itt (dedikált példány)

Előszó

Ha értenénk a píárhoz, akkor a könyv címe „Fradi-kricsmi a Révai utcában" lenne. Az írás szerepel a kötetben, és talán nagyobb étvágyat gerjesztene az olvasásához, de nem biztos, hogy a lényeget fejezné ki. A szöveget mozgásba hozó gondolatot Borgó (György István) Trenderli című munkája adta, amelyen a Munkácsy-díjas művész a „pörgettyűt" a hüpe, a frigysátor baldachin fölé helyezte. Felhívtam vidéki lakában. Tréfásan mogorva hang dörmögött a kagylóba. Ki az, aki miatt el kell dobnom az ecsetet, és abba kell hagynom a festést? Hebegtem. A festménye jó lenne a könyvem címlapjának, és a hátlapján is elférne egy kedves rajz. A szerző a Kárpátok fölé tenné a pörgettyűt, mert „Hágárország" - magyarázat a kötetben - nagyobb térség, mint a mai Magyarország. Zsidók éltek és élnek Munkácson, Huszton, Szatmáron és persze a Kárpát medencében. A könyv a teljes nyelvterület zsidó vonatkozású eseményeit, történéseit, legendáit és jellegzetes személyiségeiből jó néhányat igyekszik ismertetni. Ahogy a trenderli forog színes kavalkádban. A pörgettyű négy betűjét értelmezve: "Nagy csodák történtek itt". A legnagyobb, hogy maradt még zsidó a Kárpát-medencében. Sok-sok csoda a legendavilágból érkezett, a legtöbb a közelmúltban megtörtént hétköznapi esemény.
Az emberrel mindennap esnek meg csodák, de annyira elfoglaltak vagyunk, hogy nem is vesszük észre. Mi ezen történésekre tereljük a figyelmet. Kezdve Báthory István lengyel király halálával, amikor egy éjszaka a tekintélyes talmudista kereskedő uralkodott Lengyelországban. Ennek leszármazottja az abaújszántói Eliézer rabbi, későbbi utóda a nagyhalászi Tóni néni, aki Ferenc Józsefet is vendégül látta. Szó esik Eizik Taub nagykállói igaz emberről, cádikról, aki a hagyomány szerint minden pénteken famulusával Cfátba repült, hogy az ottani rituális fürdőben - mikvében - megmártózzon. Estére visszatért a közösségéhez. Beszél a könyv a vészkorszak utáni időkről is, amikor a zsidók új kihívások, próbatételek előtt álltak... Vissza

Fülszöveg

Mind közöl a legnagyobb csoda a teremtés, és hogy ember él a földön - hála a Mindenhatónak. Azonban mi, emberek is büszkélkedhetünk privát csodákkal, ha ezek nem is feltétlenül a saját érdemeinkből, zsenialitásunkból fakadnak. A sors, a dolgok különös együttállása, vagy nevezzük, aminek akaijuk, olykor különös szituációkat idéz elő - akár a leghétköznapibb ember életében is. És akkor már neki is van legalább egy olyan története, amely érdemes arra, hogy megossza másokkal: hogy mindannyiunk tanulsága legyen.
Deutsch Gábor szövevényes könyve ezeket a sorsokat, anekdotákat, tanulságokat, a nehéz idők bátor és hívő részeseinek tanúságtételeit gyűjti egybe - aki ismeri őt, olvassa publikációit a lapokban, folyóiratokban, hallgatja az óráit, vagy csak olykor beszélget vele, az tudhatja, nem hiába; mind-mind egy-egy jótékony orvosság, mely túlélni tanít bennünket, és megbecsülni az életet, e legnemesebb ajándékot. A tárgyalt helyzet és a kor adja, hogy elkomorul, vagy ellenkezőleg: megvidámodik a szívünk, az olvasás során garantáltan mindkettőben részünk van. Olyan az egész, mint egy trenderli (pörgettyű), kiszámíthatatlanul változtatja a helyzetét, és örvénylése közben magába szippantja tekintetünket, általa pedig a világot, a környezetet, ahol éppen forog: a Kárpátmedencét, a magyarságot, a zsidóságot, valamint a közép-európai múltat és jelent. Vissza