Nem vagyok sorozatgyilkos

Fülszöveg

A könyv létrejöttéért sokaknak tartozom köszönettel, és a többségük (amennyire tudom) nem sorozatgyilkos. Elsősorban Brandon Sandersont kell megemlítenem, aki egy nap bezárt a kocsimba, és azt mondta, ne csak beszéljek folyton a sorozatgyilkosokról, inkább írjak róluk regényt. Ez egészen jó tanácsnak bizonyult. Az ötlet további csiszolásában és finomításában egy sor írókör és kritikus olvasó segített nekem (a teljesség igénye nélkül): többek között Peter Ahlstrom, Karla Bennion, Steve Diamond, Nate Goodrich, Nate Hatfield, Alan Layton, Jeanette Layton, Drew Olds, Ben Olsen, Bryce Moore, Janci Patterson, Emily Sanderson, Ethan Skarstedt, Isaac Stewart, Eric James Stone, Sandra Tayler és Kaylynn Zobbell. Hivatásos körökből köszönettel tartozom a szerkesztőmnek, Moshe Federnek, és hihetetlenül nagyszerű ügynökömnek, Sara Crowe-nak. A segítségük nélkül ez a könyv nem jó, legfeljebb tűrhető lenne, és egészen bizonyos, hogy sosem hallottatok volna róla. Ha most a kezetekben tartjátok, és úgy vélitek, remekül sikerült, akkor azért nekik jár a köszönet. Külön köszönöm nagyszerű feleségemnek, hogy a könyv írása során végig támogatott, és azután sem hagyott el, hogy elolvasta. Hálás vagyok még más családtagjaimnak is, akik szintén nem hagytak faképnél, többek között a nővéremnek, Allisonnak, az öcsémnek, Robnak, az anyósomnak, Marthának, és szegény szüleimnek, Róbertnek és Pattynek. Mindannyiótoknak köszönöm! És hadd ismételjem el újra: ez a könyv nem önéletrajzi ihletésű. Esküszöm. Vissza