Nevelj így!

Előszó

Közel két évtizedes gyermekorvosi tapasztalat tanított meg arra, hogy az orvosi gyakorlatban a túlsúly a csecsemő és gyermek testi betegségeire és problémáira esik. A csecsemő és gyermek lelki élete s vele együtt a nevelés problémái erősen háttérbe szorulnak. Ugy a beteglátogatások kapcsán, mint a háziorvosi megbeszélések alkalmával csaknem kizárólag a gyermek testi jólétének kérdése van előtérben és kevés szó esik a nevelésről. Ha ezek a kérdések fel is vetődnek, legtöbbször már valami hiba megoldása körül forognak és ezekből a megbeszélésekből a rendelkezésre álló idő rövidsége miatt is hiányzik az a rendszeresség és áttekinthetőség, ami nélkül a nevelők ezekben a kérdésekben mégis csak tájékozatlanok maradnak és esetről-esetre rögtönözni kénytelenek. A rögtönzésekből és kapkodásokból, meg a tüneti nevelésből aztán nem sok jó származik. Mindezt a végén a gyermek sínyli meg.
Az individualpsychologia kitűnően használható iránytűt ad nevelés szempontjából is orvos és szülők kezébe. Gyermekorvosi gyakorlatomban már régen igyekeztem ezeket az előnyöket szülők és a gondjaimra bízott kis emberpalánták javára hasznosítani. Csalhatatlanul az a meggyőződésem, hogy sok esetben tudtam segíteni ezzel ott is, ahol a scolasticus gyermekorvoslás egy lépéssel sem vitt volna előbbre. A kisgyermekkor ^sok olyan jelenségét, amivel szemben eddig értetlenül álltunk, így jobban megértjük s amiket eddig csak bírálatban és elítélésben tudtunk részesíteni, ma már jóindulatú elnézéssel szemléljük. Az életnek örülő, harmonikusan a közösségbe beilleszkedő, önállósági törekvésében, alkotási vágyában meg nem nyomorított gyermekeket vár a család és a társadalom. De ezt a célt csak helyes lelki gondozással, neveléssel érhetjük el, amelyben nem az ötletszerűség és rögtönzés az uralkodó elem. Vissza