Előszó
Közel harminc évvel ezelőtt, a kórbonctan tanulása közben találkoztam először a szerzői névvel jelölt betegségekkel, tünetekkel, sejtekkel. Sok nehézséget okozott ezek megtanulása, és akkor,...
Tovább
Előszó
Közel harminc évvel ezelőtt, a kórbonctan tanulása közben találkoztam először a szerzői névvel jelölt betegségekkel, tünetekkel, sejtekkel. Sok nehézséget okozott ezek megtanulása, és akkor, harmadéves medikus koromban kezdtem el vezetni azt a regiszteres füzetet, amelybe feljegyeztem a névvel jelölt betegségeket és azt is, hogy hol lehet róluk részletes információkat olvasni. Az egykor megkezdett füzet azóta többkötetnyire bővült, nemcsak egyetemi tanulmányaim során, hanem később is beleírtam minden olyan betegséget, szindrómát, amelyről olvastam. Az utóbbi évek közleményáradatában új funkciót is kapott a gyűjteményem. A címlista átolvasása közben gyakran találkozom olyan dolgozatcímekkel, amelyek egy-egy szerzői névvel jelölt betegséget, esetet ismertetnek.
Ilyenkor előveszem a füzetemet, abból tájékozódom, hogy érdeklődési körömbe tartozik-e az illető cikk, érdemes-e vele foglalkoznom. A hatvanas-hetvenes években elburjánoztak a névvel jelölt szindrómák, betegségek, és bár sokan jogosan emelték fel ez ellen szavukat, úgy látszik, a folyamatot nem lehet megállítani. Elsősorban az angol és német irodalomban kezd elmosódni a határ a betegség és a szindróma fogalma között, gyakran ugyanarra a kórképre felváltva használják hol egyik, hol másik megjelölést. Bár az ilyenfajta szimplifikálással sem értek egyet, kénytelen vagyok követni ezt, az úgy látszik, mindinkább polgárjogot nyerő gyakorlatot.
A klinikai szindrómákat tárgyaló kézikönyvek vaskos kötetekben jelennek meg külföldön. Ezek általában mind a szerzői nevet viselő, mind az egyéb megjelölésű, újabban pedig a mozaikszavas szindrómákat is tárgyalják. Nálunk 1962-ben jelent meg Unghváry kitűnő összegzése, a „Betegségsyndromák zsebkönyve", majd 1965-ben Purjesz Béla „A belgyógyászat és határterületeinek syndromái" c. kézikönyve. Igen sok szindróma leírását tartalmazza Magyar Imre „Belbetegségek elkülönítő diagnózisa", c. munkája. A dolgok természetéből következik, hogy ezek a kitűnő munkák napjainkra kissé elavultak. Számos, húsz évvel ezelőtt még használatos szindrómamegjelölés azóta kikopott a gyakorlatból, más, akkoriban még ismeretlen eredetű kórkép etiológiája és patomechanizmusa azóta tisztázódott.
Vissza