Omlásveszély

Fülszöveg

Ferencz Győző 1954-ben született Budapesten. Könyvkiadói szerkesztő és magyar-angol szakos tanár. Három gyermek apja. Első verseskötete Ha nem lenne semmi nyom címmel jelent meg 1981- ben. 1987-ben Negatív szerelem címmel John Donne verseiből adott közre válogatást saját fordításában. Vigyázat, omlásveszély! című versét 1987-ben Róbert Graves-díjjal jutalmazták.

Egyik versében Ferencz Győző tanácstalanul méregeti magát az előszobatükörben. Ezt akár költői alapállásnak is tekinthetjük. Sok minden kétségesnek rémlik. Honnan tudhatja például, hogy életben van még? És mit is jelent az, hogy az ember van? Főként, ahogy a legfontosabb, én benned és te bennem? És ki is az az én? Meddig azonos önmagával? Kell-e hogy azonos legyen? Hol vannak, és vannak-e, határok?
Ferencz Győző felborzolja kényelmes beidegződéseinket, pedig távol áll tőle a meghökkentés szándéka. Éppen csak nem ül fel a látszólagos evidenciáknak. Szeretne tisztán látni, amiben lehet; ha másban nem, abban, hogy mi nem látható tisztán. Szenvedélyesen boncol, elemez, de analizáló hevét éles, tiszta formákban tudja leghatékonyabban működtetni. Kitűnő műfordító is, és nem véletlen, hogy hogy ebben egy Donne-kötet az eddig csúcsteljesítménye. De mindazt, amit a nagy angol "metafizikus" költőtől és más mestereitől tanult, hiánytalanul a saját világához és szükségleteihez hasonlította. Verseiben véletlenül sem találunk üresjáratot, klisét, henyeséget vagy pláne blöfföt. Annál inkább személyes telítettséget, az intellektus izgalmas magasfeszültségét, merész kötésekkel és vágásokkal egymásba villantott jelentéságazásait a szavaknak és mindezek mélyén az érzelmek komolyságát, az odaadó, fájdalmas figyelmet az emberi létezés múlékony tüneménye iránt.
Már 1981-ben, első kötete megjelenésekor nyilvánvaló volt, hogy Ferencz Győző nemzedéke egyik legnagyobb ígérete. Most bízvást fogalmazhatunk bátrabban, minden megszorítás nélkül: Ferencz Győző kiváló költő, egyike ma a legjobbaknak.
Vissza