Önszerveződés a víz és az élet bolygóján

Fülszöveg

„A legnagyobb baj, hogy korunknak nincs egy olyan erős szellemi szenvedélye, mint a rómaiaknál a hellenizmus, a középkorban a teológia"
Németh László (1931)
Mit lehet mondani hét évtized múltán erről a „legnagyobb baj"-ról?
Mindenek előtt azt, hogy az erős szellemi szenvedély ma jobban hiányzik, mint valaha. A hellenizmus és a teológia korában az általános műveltség megszerzése egyben a létkérdésekhez közelítő világképet és a belső elhivatottság kialakulását is segítette. A mai szaktudományoknak és iskolai tantárgyaknak egymáshoz alig kapcsolható ismeret-halmazai önmagukban véve inkább hátráltatják, mint támogatják a mélyebb összefüggések felismerését és az ember belső világának kibontakozását. Hogyan lehetne hát a középkort követő évszázadok sok-sok vitathatatlanul értékes és ígéretes eredményét az emberi közjó szolgálatába állítani? Miért és hogyan alakult ki egyre élesedő ellentmondás a természet és az ember gazdálkodási stratégiája között?
i : j ( ' '
A szárazföldek és a világtenger helyi és regionális mozaikjait egymással összekapcsoló energetikai, vízkörforgási és biokémiai ciklusok egység-teremtőek, élet-centrikusak és hulladékmentesek. A mai pénz-központú világrend viszont az országokat és társadalmi csoportokat egymástól elkülöníti és egymással szembe fordítja; ugyanakkor gazdálkodásának értékrendje és stratégiája alkalmatlannak bizonyul a természeti készleteinek ésszerű megóvására.
Mit lehetne tenni, hogy a termelés és a fogyasztás növelésének mennyiségi forradalmait kiegészítse, ellenőrizze és irányítsa az ember belső értékeinek és képességeinek kibontakozása: a minőség forradalma? Ennek óhajtása, tervezése és lehető mielőbbi megvalósítása lehetne talán a következő évtizedek és évszázadok „ erős szellemi szenvedélye" amit a fenti idézet már régóta hiányol. Vissza