Előszó
Részlet a könyvből:
A nap sugarai bearanyozták a tavaszi pompában ragyogó Meránt.
- Nem csábított a hőmérő túl nyárias ruhára, Lobélia? Gondoltál az esti hazatérésre?
A jókedvüen kérdezgető öreg...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
A nap sugarai bearanyozták a tavaszi pompában ragyogó Meránt.
- Nem csábított a hőmérő túl nyárias ruhára, Lobélia? Gondoltál az esti hazatérésre?
A jókedvüen kérdezgető öreg úr teli tüdővel szívta a balzsamos tavaszi levegőt. Bár vadászszabásu turistaruhát viselt, meglátszott rajta a katona. Szürkés bajuszát még régimódian kipödörte az érdekes arcú Welten ezredes, aki feleségével és korán árván maradt unokahugával, Lobéliával, Meránban töltötte a telet.
Sturmlechner Alajos, az állandóan Obermaisban lakó barátságos öreg agglegény és nagy természetimádó kisérte az ezredest és húgát kirándulásaikon és mutatta nekik a vidék legszebb pontjait.
Mára a Marul-szakadék van tervbe véve. Az idén különösen korán köszöntött be a tavasz, az ég sötétkéken ragyogott, minden csupa szín és illat. A Park-hotel előtt még megálltak búcsút inteni az ezredesnének és jókedvűen útnak indultak.
- Bizony gyönyörű sarka ez a világnak - mondta az ezredes elismerően, majd rámosolyogva unokahugára, folytatta. - A szépségnek el sem tudok ennél méltóbb keretet képzelni.
- Bizony jól mondja az ezredes úr, mert Lobéba kisasszony éppen olyan friss, szép, rózsás, mint az édesanyám kertjében virító lobéliák. Meg is érdemli, hogy elvezessem a Marul-szakadékba, majd meglátják, milyen szép utat mutatok. Ha szerencsénk lesz, már ott találjuk a pásztorokat és akkor még jó uzsonnát is kapunk.
Vissza