Összetört... szétszakadt... elillant... I. (töredék)

Előszó

Ajánlás
Ritka kivételes „kincset" tart az Olvasó a kezében. Amikor áttanulmányoztam a bájos nagy tudású, tehetséges színésznő-író munkáját, tisztában voltam azzal a kivételes felelősséggel és „Andráskereszt" akadályokkal, amelyek a „velünk élő történelem", vagyis a nem rég „Múlt" eseményeinek feltárása során az élők és a már nem élők másképpen gondolkodását politikai, vallási, erkölcsi beállítottságát érzelemvilágát esetleg önös érdekeit vagy másképpen ítélt történelmi szerepét jogosan vagy vélten esetleg irritálhatja.
Sólyom László a kitűnő katonatiszt a tábornok, a hadsereg kiemelkedő alakja, a megjelenésében is markáns, jó kiállású, délceg terelődöm élettörténete - tragédiája - az igazság: igen is megilleti az Olvasót és joga van mindenkinek megismerni a hiteles történéseket még akkor is, ha a politika színházában hamis próféták - saját érdekükből - nagyon sokáig hamis tanokat terjesztettek, amelyek sajnos sok esetben „kellő" hatással bírtak az ifjúságra, az utókorra is.
A szerző - „a szeretett kislány" - a későbbi kitűnő színésznő, édesapja rendkívül gazdag élettörténetét „tragédiáját", illeszti össze megközelítőleg egésszé azokból a történelmi mozaikokból, amelyek - ahogyan Ő fogalmaz - még kiáshatok a valaha egységesnek hitt egészből - „hadakozva a felejtés galádsága ellen."
George Santayana mondja: „Aki nem tud emlékezni a múltra, arra van átkozva, hogy megismételje azt."
Azt hiszem, a szerző erről beszél művében nagy erővel és nyomatékkal. Igyekszik összeilleszteni, kerekké formálni azt, amit szerinte ma is fragmentálisnak látunk.
Az 1950-es években jóvátehetetlenül összetört sorsok nemcsak az egyén, de a nemzet tragédiái is, hiszen a jog, az erkölcs, a becsület a tisztesség, a tartás, az igazság mind periférikus fogalommá aljasultak. A nyomokat pedig az „illetékesek" igyekeztek megfelelőképpen összekuszálni, hogy az azonosítás még csak véletlenül se sikerüljön.
Éppen ezért a szerző érdeme óriási, hiszen gigászi munkával az Olvasó elé úgy varázsol emberi sorokat - édesapján keresztül történelmi példaképet - és tanulságos megtörtént eseményeket hogy azok taníthatók az utókor számára is. Soha többet ilyet! Idáig nem aljasulhat politikus és politika!
A hiteles irattári, levéltári dokumentumok - amelyeken gyakorta teljes vagy hiányos, éppen szándékosan torzított iratokat kell értenünk -, a szerző és édesanyja által átélt élmények, emlékek és megmaradt eredeti naplójegyzetek szintetizációja, elemzése, következtetések, a megerősítések és cáfolatok, vélemények elemzése csodálatos, hozzáértő irodalmi köntösben alkotja a mű egészét. Egy még nem lezárt történelmi folyamat feltárására, elemzésére vállalkozik a szerző - természetesen nem érzelem mentesen - hiszen mint írja, nemcsak a múlt a közelmúlt de a jelen is gyakran hátrányos és megkülönböztető. Vissza

Fülszöveg

„A szerző kitűnően »átközvetíti« érzelmeit az Olvasó felé, ugyanakkor tárgyszerű, igazságos. Nemcsak saját, de édesanyja mélységes fájdalmát is átéli. »A harminckilenc évnyi özvegység, börtön, nyomor, nélkülözés, jogfosztottság, álságos hivatalos ígérgetések és hazudozások« kit ne kezdenénk ki és kit ne kényszerítenének az elfogyás mezejére? Hát lehet erről érzelem nélkül beszélni? Azt hiszem, nem. Talán ettől szép a történelmi dokumentumregény, talán ezért olvasmányos, érdekes, lenyűgöző, megrázó, ugyanakkor mélyen emberi. Sors, tragédia! Az övé, családjáé, társaié és mindig ott a miért? Miért kellett fiatalon, értelmetlenül meghalnia Sólyom László altábornagy vezérkari főnöknek?
- Kötél általi halál. - Miért? Miért vették őrizetbe és hurcolták el 1950. május 20-án éjjel a II. ker. Eszter utcai lakásából? »Demokrácia ellenes szervezkedés«?!
»Hűtlenség«?! Mit Jelent ez? Tudjuk, talán a kérdés költői, de a mai napig nem értjük! Koncepció!! Május 20-án éjjel az édesanyját - férje után negyedórával - két kicsi gyerekével Mátészalkára elhurcolja négy ÁVH-s. Ezután Kistarcsa. Börtön. Internálás. A megrázó és szinte élőképként az Olvasó elé tárt történések, a tárgyak, eszközök, a nehézségek leírása megragadó. A Sólyom családon keresztül szinte az 50-es évek történése fókuszába kerülünk és ezen keresztül hiteles képet kapunk a politika, a katonai felső vezetés elítélendő gaztetteinek csokrából. Véleményem szerint a mű azonban mégsem családregény. Egy család tönkretételének, lehetetlenné tételének lehetünk tanúi, - amelyen keresztül érzékelhetjük, hogy a magyar jog- és hadtörténelemben kirívó, kreált koncepciós ügy tulajdonképpen nem más, mint az 1945 utáni első és képzett vezérkar megsemmisítése, likvidálása nem csak átvitt értelemben, hanem fizikálisan is." Vissza