Előszó
Részlet a kötetből:
A vígasz angyala
Csillagtalan zord téli éjjelen
Álmatlanul heverve ágyamon,
Az ablakomra dűlő éjhomállyal
Hosszan, merőn néztem farkasszemet.
Hatásitól varázstekintetének
Egymásután kikeltek rejtekökből
A tépelődés undok férgei,
S rágóndni kezdtek gyötrött szívemen.
A vénülés nyomasztó érzete
Emésztő kórnak terhitől növelve,
Mind élénkebben vonta lelkemet
Az üdvöítő hit kérdéseihez,
Örök bíróról, s földöntúli létről,
S döbbenve láttam, hogy, bár lelkesülten
Hevültem mindig szent eszményekért,
S a földi szennytől ment szellemvilágon
Imádó vággyal függött szellemem,
A hittanok merev formáiban,
A földi képet öltött égiben,
Bárhogy kivántam, hinni nem tudok,
Szívem megsajdult, keblem elszorult,
Eddig nem ismert fájdalom fogott el,
A rejtett tűz, mely lelkem életé,
Fájó fohászban tört ki ajkamon.
Vissza
Folytatás Microsoft-tal