Pandora

Előszó

Kedves Barátom!

Fogadd szives soraidért köszönetemet. - Nem irok tehát előszót. - Igazad van; akár komoly képpel fordulok benne az olvasóhoz, akár pedig tréfásan mondom el neki, hogy mely aesthetikából meríté Pandorám verskórbonctani ismereteit: jutalmam mindig csak az marad, hogy száz közül kilencvenkilenc - egyáltalában nem olvasván soha előszót - az enyémet sem fogja elolvasni; az a jó magnak maradt századik pedig valamely komoly előszóra azt fogja talán mondani, hogy praeceptor rí ki belőle; - a tréfásra pedig valószinüen az volna itélete, hogy a benne uralgó hangulat a tárgy komolyságához nem illő.
Azon kötekedő kérdésedre, valjon nem a horáci "nonum prematur in annum"-féle elvet vallom-e, hogy oly későn eresztem szárnyára versbirálataim elsejét? - tagadólag kell válaszolnom. Barátom, csak ugy meg vagyok én győződve arról, mint tenmagad, hogy az ókori fölfogásnak tökéletesen megfelelt a latin költőnek "nonum in annum"-a, s hogy épen nem sokalták a classikai hajdankorban, ha valaki, - a müvészet valamely ágában nagyot, remeket áhítván teremteni, - akár kilenc évig dolgozgatott is folyton javítólag müvén; de - bocsánatot talán kissé gyöngédtelen őszinteségemért! - sajnosan el kellett maradnod a korszellemtől, ha azt hiszed, hogy gyorssajtós XIX. századunkban valamelyikünk birná kilenc álló esztendeig rejtegetni a világ elől szellemi kincseit, s nem ohajtaná türelmetlenül nevét finom velinpapiron mennél előbb nyomatva látni... Vissza