Számok - A menekülés

Előszó

Részlet a könyvből:

"Vannak helyek, ahol az olyanokat, mint én, meg lehet találni. Rosszkedvűek, rosszak, unják magukat, magányosak. Olyan srácok, akik egyszerűen mások. A hét bármelyik napján, ha tudod, mit keresek, akkor megtalálsz minket: az üzletek háta mögött, a félreeső utcákban, a hidak alatt a csatornák és a folyók mellett, a garázsok környékén, a pincékben, a lépcsőházakban. Ezrével vagyunk. Ha ránk akarsz találni, persze. Hát ez az, a legtöbb ember nem is akar. Ha meglátnak bennünket, inkább félrefordítják a tekintetüket. Így könnyebb. El ne hidd, hogy mindenkinek egyforma esélye van. Marhaság. Örülnek, ha az utcán látnak minket. Örülnek, hogy nem vagyunk ott a suliban, együtt a gyerekeinkkel, megzavarjuk a tanítást, tönkretesszük a szép kis életüket. A tanárok is örülnek, persze. Gondolod, hogy sajnálkoznak ha hiányzunk az iskolából? A fenét! Örülnek neki, nem akarják, hogy az ilyenek ott legyenek az osztályban. Amúgy meg mi sem akarunk ott lenni.
A legtöbben kisebb bandákban lógnak, ketten, hárman. Töltik az idejüket. Én meg magam szeretek lenni. Azokat a helyeket szeretem megtalálni, ahol nincs senki - ahol nem kell ránéznem senkire, ahol nem kell, hogy lássam a számaikat." Vissza

Fülszöveg

Jem tizenöt éves, londoni lány, zűrös kamasz. Mióta az anyja kábítószer-túladagolásban meghalt, egyik nevelőszülőtől, a másikhoz kerül. Tudja, hogy semmi sem tart örökké, sőt egészen pontosan tudja, meddig tart ez az egész. Nem létesít kapcsolatot az emberekkel, próbál nem a szemükbe nézni, és őrzi a titkot már tizenöt éve.
„Mindenkinek van a szemében egy szám, de, gondolom, én vagyok az egyetlen, aki ezt meg is bírja látni. Amúgy, én se csak úgy egyszerűen látom őket, persze, hanem valahogy ott vannak. A levegőben vannak. Vagyis inkább úgy belülről jelennek meg nekem. Érzem ezeket a számokat. Valahol a szemem mögött érzem meg őket. De azért ott vannak, tényleg. Nem lényeg, ha nem hiszel nekem, attól még ott vannak. És tudom is, mit mutatnak. Akkor értettem meg, amikor az anyám meghalt."
London egyik külvárosi negyedében szegődik Jem mellé Spider, a nyurga és izgága fekete srác, aki megpróbál a társa lenni. De el lehet-e mondani valakinek végre a számok és a halál titkát? Mi történne, ha mindannyian előre ismernénk halálunk időpontját?
Rachel Ward egy lebilincselően izgalmas és meglepően mai nyelvezetű regény lapjain fogalmaz meg igazán fontos kérdéseket életről, halálról, sorsról, szerelemről, különleges képességekről. Olyan területre érkezünk, ahol el kell hagynunk a megszokott értékek hagyományos szilárd talaját. És szembe kell néznünk a kérdésekkel, akkor is, ha tudjuk, a szemünkben ott vannak a számok... Vissza