Pécs régi képes levelezőlapokon

Fülszöveg

Szívélyes üdvözletünket küldjük Pécsről minden kedves olvasónak! Aki ezt a szép könyvet kezébe veszi, reprezentatív válogatást kap Baranya Megyei Múzeumok Várostörténeti Múzeumának képeslapgyűjteményéből. A gyűjtemény gazdag, a válogatás a szerző rendszerező készségének köszönhetően szakszerű rendezésben kerül az olvasókhoz, akik - ha eddig nem ismerték - most kedvet kaphatnak Pécs felfedezéséhez. De kedvet kaphatnak egy mára kissé letűnt foglalatoskodáshoz is, a képeslapgyűjtéshez.
Egy képeslap könyv - dokumentatív funkcióján túl - leginkább ábrázolt tárgyának, azaz a városnak esztétikai értékeit hivatott bemutatni. Egy piciny előszóban engedjenek meg valamit abból a kultúrtörténeti háttérből feleleveníteni, ami a képeslapok alig másfélszáz éves történetét illeti.
A dísztelen és lepecsételt levelek mellett a 18. század végétől felbukkannak rajzolt, festett, vagy préselt képekkel ellátott levelek, melyeket jókívánságként kezdenek el küldözgetni, eleinte lezárva. Az 1850-es éveket követően a gazdasági stabilizálódással, ill. bizonyos országokban a gazdasági fellendüléssel a polgárság alsóbb rétegei körében kezdett kibontakozni az igény rövid hírek, üdvözletek postai küldésére. Ezekhez alkalmasnak tűnt a boríték nélküli dísztelen lap, melynek tervét 1865-ben Karlsruhe-ban a postakonferencián elő is terjesztették. A kezdeményezés akkor nem járt sikerrel, a diszkréció kívánalmának való megfelelés hiánya miatt. 1869-ben a bécsi dr. Emánuel Herrmann ismét felvetette a „korrespondence kártya" témáját, és az Osztrák-Magyar Monarchiában ez év október 1.-től bevezették a levelezőlapot, a rányomott kétkrajcáros bélyeggel. Hátul a címzés helye, előlapján pedig az üzenet. Kezdetben ezt a laptípust csak országon belül lehetett küldeni, majd 1875- től felülbélyegezve külföldre is. Már ekkor akadtak, akik "képeket" ragasztottak, vagy rajzoltak az üzenet oldalára. Ezeket a korai, eseti képeslapokat és az azokat követő, litográfiával ellátott lapokat a gyűjtők "előfutár lapoknak" nevezik. Forgalmas turisztikai helyeken, vendéglőkben, vagy városi bódékban árusították őket. A lapokon rendszerint a város valamely nevezetessége volt látható. A képeslapok reneszánsza 1890/95-re tehető. Ekkor kezdődik a képeslapok gyűjtése is. Fotók utáni fénynyomatok, kromolitográfiák és metszetek kerülnek a lapokra, ill. kezd elterjedni az autotípia, valamint a fényképes képeslap. A fotográfiák ismeretlen fényképész mesterek nagyszerű munkái, hisz a városkép hálás modell, a hosszú megvilágításban is kitartó mozdulatlansággal viselkedik. Megfigyelhetjük számos helyszínen az árnyékok hiányát, ami szintén a hosszú megvilágítási időnek köszönhető. A mester kamerája leple mögé bújva órákig is nyitva tarthatta gépe blendéjét. Ha néha elsuhant valami, azt a korai filmek, üveglapok nem rögzítették. A legidősebb lapoknak még a képes oldalán található a nyomtatott felirat, ami később kerül csak a hátoldalra. 1904-ben vezették be a hátoldal kettéosztását, ami már az üdvözlő soroknak is helyet adott.
A képeslap történetében gyűjtési hullámok mutathatók ki: az első az első világháború kitöréséig tart, a másodikat a 70-es évekre teszik. A gyűjtőknek előkelő nevet adtak, ők a philokartisták. A képeslapok idővel egyre rafináltabb formát öltenek. A századfordulón találhatunk illatosított, préseltképes, azaz reliefezett lapokat, sőt megjelennek a panoráma képeslapok, melyek valódi technikai vívmánynak számítanak a fényképeszet területén. Feltűnnek a több képet ábrázoló lapocskák is, valódi információ - dömpinggel a városokról és tájakról.
Mint minden dolognak, ami lendületet vesz, a képeslap rendszerezésének is kialakult a tudománya. A képeslapok a múzeumok valamint könyvtárak külön gyűjteményi egységét képezik, már az első világháborút követő években.
Jó szórakozást kívánunk, és szeretettel várjuk Pécsre! Vissza