Saint-Saens: Sámson és Delila

Előszó

Részlet:
"Saint-Saens és a Sámson és Delila
"... Liszt nemcsak előadatta a "Sámson és Delila'-t Weimarban, hanem nélküle művem nem létezne." Ezekkel a hálás szavakkal emlékezett meg Saint-Saens arról a szinte határtalan segítőkészségről, amellyel a nagy magyar művész francia kollégája operáját német földön bemutatóhoz segítette. A továbbiakban Saint-Saens részletesebben is beszél kettőjük kapcsolatáról: "Liszttel legelőször 1854-ben találkoztam Párizsban, 18 éves koromban. Seghers házánál hallottam és annyira hatott rám, hogy játékomat egészen megváltoztattam. Két év múltán újra találkoztunk Párizsban és akkor eljátszottam neki első koncertemet és első misémet, amikben sok mindenre figyelmeztetett. Később Németországban láttam újra, életem legkritikusabb fázisában, akkor, amikor a "Sámson'-on dolgoztam. Környezetem nem nagyon buzdított. Féltem, kimerültem, végül elhatároztam, hogy lemondok tervemről. Liszt akadályozta meg. Hallani sem akart arról, hogy operámat abbahagyjam és azzal bátorított: "Fejezze csak be és én majd gondoskodom az elhelyezéséről". Ehhez még annyit kell hozzátenni, hogy Saint-Saens nem bizonyult hálátlannak önzetlen jótevőjével szemben. Liszt emlékének ajánlotta 1886-ban megjelent "III. Orgonaszimfóniá"-ját, "Portraits et souvenirs" című írásában pedig igazán megkapó és szívből jövő sorokat szentel Liszt Ferencnek, a ragyogó virtuóznak, a nagyszerű zeneköltőnek és talán mindenekelőtt, a csodálatos embernek." Vissza