Segédanyag a gyermekszinjátszó rendezői tanfolyam hallgatóinak szerkesztési gyakorlatához

Előszó

Részlet a könyvből:
"Rendezői előszó - Ludas Matyi históriáját Fazekas Mihály, a múlt század nagy magyar költője remekművé formálta. A népmesei hős betört az irodalomba, mégpedig klasszikus versformában. Hexameterben szólalt meg Ludas Matyi, mondván a híres fenyegető sort: "Háromszor veri ezt kenden Lúdas Matyi vissza." De Ludas Matyi története már évszázadok óta élt a nép ajkán. Fazekas Mihály is a folklórból merítette témáját. Mostani feldolgozásunk alapja is egy ilyen népmeseváltozat. Illyés Gyula "Hetvenhét magyar népmese" című gyűjteményében bukkantunk rá. Pódiumjátékká formáltuk, s így a mese játszhatóvá válik iskolában és klubokban is, minden olyan helyen tehát, ahol nincs színpad és színpadi technika. Természetesen a pódiumjáték színpadon is játszható, de akkor is arra kell törekedni, hogy a pódiumjáték jelzéses eszközrendszere, stilizált képi világa és karakterizáló előadásmódja érvényesüljön. Ily módon örömüket lelhetik a játékban fiatalok, serdülők és gyerekek egyaránt. (Megjegyezzük még, hogy Ludas Matyi történetéből több felvonásos színmű is készült. A realista igényű színpadi alkotást Móricz Zsigmond írta. Ismerete a Ludas Matyi filmváltozata is, határainkon túl is nagy siker volt az ötvenes években.)
A pódiumjátékban szinte mindig mindenki színen van. Az egy Ludas Matyi kivételével a játékosok több szerep bőrébe is belebújhatnak. S minden átváltozás a nyílt színen történik, a közönség előtt. Nem csinálunk titkot abból, hogy játszunk. Nem a pódiumon akarjuk megteremteni a népmese világának illúzióját, hanem a néző képzeletében. Éppen ezért nem is kívánunk többet, mint felmutatni a történetet, a karaktereket, a kor jellemző helyzeteit, amelyben a történet játszódik. S bár a történet régi, hiszen a legtöbb magyar mese a középkorban fogant, a feudalizmus magyar világában, a tanulsága mégis mához szóló: az ember igazságvágya győzedelmeskedik, a hatalmaskodás nem marad büntetlenül.
Ebben a játékban a szereplő nemcsak emberi figurát alakít. A láb közé fogott bottal megidézi a lovat és a lovast. De hintót is formál jelzett eszközökkel. Ha kell liba, s ha a játék úgy kívánja, testével még az erdő képét is képes megformálni. Az ilyen játékban megbúvik egy csipetnyi irónia is, s ez jó. A fiatalok ettől érzik ezt a játékstílust magukénak. A mesét nem magáért a meséért, hanem a benne rejlő, mához szóló tanulságért játsszák el.
A mesefeldolgozás során részletesebb rendezői instrukciót talál az olvasó. A végén pedig tanulmányt a pódiumjáték rendezéséről és játékmódjáról. Vissza