Rész egész

Előszó

Nemzedékünk tagjai - értem ezalatt a mai, a szokottnál kissé tágabban értelmezett középgeneráció képzőművészeinek java részét - egész életük során különféle csoportokhoz tartoztak, és úgy tűnik, tartoznak ma is. Ilyen vállaltan vidéki képződmény, ilyen tudatosan periférikus szerveződés a Patak Csoport is, amely 1994-ben alakult meg. Bár a művész szuverén, legalábbis az ember azt gondolná, hogy erre megy ki a játék, ez tét, mégis hosszabb - rövidebb időszakonként hajlandó alárendelni független személyiségét bizonyos csoportszellemeknek, sőt olykor kifejezetten keresi, igényli a kisebb - nagyobb baráti közösségek inspiratív közegét, ihlető erejét. A Patak Csoport is ezt a szerepet tölti be a művészek életében. Segít az egyéni módszerek, gondolatok és technikák kiérlelésében. Az eltérően közös - vagy közösen eltérő stílusjegyek kialakításában, a szellemi manőverezésben és a tisztánlátásban. Ha jól szemügyre vesszük a Patak Csoportban működő egyéni teljesítményeket, azt tapasztaljuk, hogy mindnyájuk esetében valami belsővé vált világ következetes, monomániás kiárasztásáról van szó. Mindegyikük külön - külön rátalált a maga nagy motívumára vagy motívumrendszerére és évek óta ebből táplálkozik, ezt építgeti, ezt szövögeti, variálja nemes egyszerűséggel, emelkedetten személyes költőiséggel, apró lépésekkel haladó következetességgel egészen a teljességet megkísértő filozófiai bonyolultságig. Jó, ha tudjuk, hogy Somogyi György a Patak Csoport névadója és egyben vezető embere is. Szigetszentmiklóson lakik, tehát a Csepel szigeten, s ebből kifolyólag feltett mániája, hogy az embernek valamilyen formában meg kell örökítenie azt a környezetet, ahol él. Absztrakt festményeit tehát úgy növeszti, rakja, hordja, úgy fűzi össze apró szálkáiból - lapocskáiból, ahogy a nádszálak keresztezik egymást a vízparton, ahogy a fűcsomók kuszálódnak egy - egy zsombékban, ahogy a patak lerakja a parton ágbogas hordalékait, uszadékait, ahogy a vadvizek madarai építgetik a különféle rostok „talált tárgyaiból" és töredékeiből szövevényes fészkeiket. Somogyi György esetében a sziget, szigetség, patakság és a fészekség fogalmai egy olyan színes költői képet interferálnak, egy olyan absztrakt és következetes festői programot „illusztrálnak", ahol az öncélú művek halmozott érzékiségükkel már nem csak magát az alkotói módszert dicsérik, de annak fogalom - bokrát is díszítik és öltöztetik.
Novotny Tihamér Vissza