Kémkedni pedig muszáj!

Fülszöveg

Kedves olvasóm!
Mivel megtisztel azzal, hogy irodalmi alkotásnak aligha nevezhető írásomat figyelemre méltatja, kötelességemnek érzem előrebocsátani, hogy nem valamiféle kémregényt, még csak nem is krimit tart a kezében. Vérfagyasztó kém- és rémtörténetek leírása helyett arra tettem kísérletet, hogy két hírszerző tiszt buktatókkal teli és csalódástól, de humoros szituációktól sem mentes ügyködését - Csapó Nándor néven megszemélyesítve - úgy mutassam be, hogy ki-ki megfelelő következtetéseket vonhasson le a hírszerzés titkos eszközeiről, módszereiről és ezek alkalmazóinak felkészültségéről, életszemléletéről, jelleméről, valamint a kémkedéssel gyanúsítottak kihallgatóinak hozzáértéséről, ügybuzgóságáról, munkastílusáról.
E két hírszerző, azaz Csapó életútjának legérdekesebb és egyben legsajátosabb mozzanatait nagyjából 1955-től 1977-ig követtem nyomon, és kizárólag tényeket írtam le. Ugyanakkor, bevallom, hellyel-közzel saját emlékeim és meglátásaim felidézéséről sem tudtam lemondani, mert vakmerő módon azt reméltem, hogy ezzel talán kevésbé lesz unalmas "írói munkásságom" eme produktuma. És ha már a reménykedésnél tartunk, elárulom, nem nagyon bizakodom abban, hogy az érintettek (megszólítottak) között akad majd valaki, aki pert indít ellenem, pedig micsoda reklám kerekedne belőle! Ennél már csak egy per- és ítéletmentes, gyors kivégzés (közlekedési baleset, vízbefúlás, levélbomba, orvosi műhiba stb.) lenne hatásosabb!
Vissza