Szcenárium 2013 szeptember

Fülszöveg

„Míg az elmúlt húsz évben nálunk az volt a sláger, hogy mit kell még bepótolnunk ahhoz, hogy európaiak legyünk, most hirtelen fontos lett az is, hogy kik vagy mik is volnánk tulajdonképpen. Ez az irányváltás, ennek a megrendülésnek a drámája talán sehol nem játszódott le olyan hevesen, mint a színház világában." (Vidnyánszky Attila)
„ azok az őseink, akik »nem valósultak meg«, genetikai örökségükkel jelen akarnak lenni az életünkben: amikor halált, betegséget, hivatást, párt, barátot választunk, ők igyekeznek megvalósulni. ( ) A dráma különleges lehetőséget ad az ősök genetikus honfoglalására. így jönnek létre a megidézett pillanatok, jelenetek, sorsok, végzetek, és ezek azután apró terelő mozdulatokkal hatnak az életre." (Hubay Miklós)
„»De mondd: kik e ház tündér papjai?« [Vörösmarty] e metaforizációja jegyében fogadjuk el a szakrális színház gondolatát, amelyben beavatottak és a laikus gyülekezet ugyanazon áldozati eseményben vesznek részt." (Egyed Emese)
„A (nem mindig)... Tovább

Fülszöveg

„Míg az elmúlt húsz évben nálunk az volt a sláger, hogy mit kell még bepótolnunk ahhoz, hogy európaiak legyünk, most hirtelen fontos lett az is, hogy kik vagy mik is volnánk tulajdonképpen. Ez az irányváltás, ennek a megrendülésnek a drámája talán sehol nem játszódott le olyan hevesen, mint a színház világában." (Vidnyánszky Attila)
„ azok az őseink, akik »nem valósultak meg«, genetikai örökségükkel jelen akarnak lenni az életünkben: amikor halált, betegséget, hivatást, párt, barátot választunk, ők igyekeznek megvalósulni. ( ) A dráma különleges lehetőséget ad az ősök genetikus honfoglalására. így jönnek létre a megidézett pillanatok, jelenetek, sorsok, végzetek, és ezek azután apró terelő mozdulatokkal hatnak az életre." (Hubay Miklós)
„»De mondd: kik e ház tündér papjai?« [Vörösmarty] e metaforizációja jegyében fogadjuk el a szakrális színház gondolatát, amelyben beavatottak és a laikus gyülekezet ugyanazon áldozati eseményben vesznek részt." (Egyed Emese)
„A (nem mindig) megnyugtató befejezéshez csakis a pathoszon keresztül juthatunk el. Ha nem vagyunk a történetben érdekeltek, nincs tragédia. A pátosz ebben az értelemben tapasztalat és érzékenység olyan összjátéka, amely a befogadói lelket alkalmassá teszi rá, hogy átélje: ami bent van, ugyanaz, mint ami kint van." (Végh Attila)
„ vajon az [Eszkimó-színt] követő tizenötödik szín elején a tér csodaszerű átváltozása [a harmadik szín „pálmafás vidékévé"] nem azt jelenti-e, hogy Ádámnak Évával éppen itt, a Tragédia mélypontján sikerül végre elhálnia és meg is szentelnie a nászt, mely ez idáig egyre csak halasztódott? S vajon az Úr nem ugyanezért szólal-e meg újra, s gyakorolja úgymond az »ingyen kegyelmet«?" (Pálíi Ágnes)
„Egy hajó a jég fogságában: azért csinálok színházat, hogy ezt a hajót az ellenállás egy kicsiny, veszélynek kitett szigetévé tegyem. ( ) Megpróbálom felszínre hozni a bennem lakozó sötét erőket, a biográfiámat, a történelmet. ( ) Azzal szeretném viszonozni azoknak a nézőknek az erőfeszítését, akik eljönnek a színházba, hogy felfedeztetem velük ezt a jégbe fagyott hajót, mely látszólag mozdulatlan, mégis sötét, víz alatti áramlatok hajtják, olyan mélyek, hogy létezésük lehetetlennek tűnik." (Eugenio Barba) Vissza