Vitkovics Mihály, a kétnyelvű költő

Előszó

Részlet:
Vitkovics Mihály, a kétnyelvű költő
Szilkay László
Származása, ifjúkori élményei, tanulmányai
Az a Vitkovics (Vitkovic) család, amelyből a költőnk származik, hercegovinai eredetű, ősi fészke a Trebinje mellett fekvő Mostaéi nevű helység. Akkor vándorolt be a történeti Magyarország területére, amikor (1690-ben) a szerbek - a török elől menekülve s I. Lipót hívására - Csernovics Arszén (Arsenije Cronojevic) pátriárka vezetésével tömegesen keltek át a Száván. Magyarországon mindaddig meg tudták őrizni ősi hitüket s népi-nemzeti hagyományukat, mindaddig bizonyos autonómiát élvezhettek, amíg a Habsburgoknak a török elleni harcban szükségük volt rájuk; "kegyveszettek" lettek, s az egyházi unióval fenyegették őket attól a pillanattól kezdve, hogy a bécsi udvar nem igényelte többé fegyvereik segítségét. Az ország különböző részeiben letelepedett szerbek ettől az időtől kezdve békés foglalkozást űztek, nagyrészt kereskedők voltak és sok tekintetben működnek együtt a függetlenségéért harcoló magyarsággal. Éppen ezért modern nemzeti öntudatosodásuk a 18-19. század fordulóján s a 19. század elején némileg másképpen, több ellentmondással zajlott le, mint az itt élő szlovákoké, románoké, ukránoké stb. Irodalmi életükben is több a más nemzeti kultúrákkal is kapcsolatot tartó, tehát többnyelvű és költő és publicista, mint pl. az egykorú szlovák vagy román irodalomban. E többnyelvűség legjellemzőbb példája az a Jovan Pacic, aki az anyanyelvén kívül németül, magyarul és franciául is faragott verseket.
Vitkovics Mihálynak mindeddig legmegbízhatóbb életrajzírója közli a nemzetség családfáját, s azt is, hogy nyolc elődje először a szerrémségi Vukováron telepedett le, onnan pedig szerteszéledtek hazánk különböző vidékeire. Vissza