Színes szelek

Előszó

Részlet a könyvből:
" VSZEVOLOD IVANOV
Vándor mutatványosokkal kóborolt siheder korában, kardot nyelt és hipnotizált, ázsiai kisvárosok piacterein öles falragaszok hirdették őt, "Ben-ali-Bejt", "a világhírű dervist és fakírt", s már érett, de még ifjú férfi fővel a Petrográd vidéki frontárkokban agitált, Tolsztoj világnézetének ellentmondásairól tartott előadást a harcok lélegzetnyi pihenőiben a polgárháború katonáinak, vörös páncélvonatok tüzéreinek, az igazságról, a forradalomról beszélt. Rövidlátó bűvész volt és tapasztalatlanságában megszeppent előadó, ha tüzes pengéket szurkált testébe, a kések nyomán fakírhoz méltatlanul fájdalmasan kiserkedt a vér az elszörnyedő vásárosnép ámulatára, de mindenben valami gyermekien tiszta naivság és naivul makacs kitartó hit vezette, mint ahogy az irodalomban is egyszerre tudott egymással szemben álló írói csoportok tagja lenni, s a forradalom utáni évek kavargó kulturális életében egyszerre vállalta a szenvedélyesen politizáló Proletkult és az erősen esztétizáló Szerapion-testvérek csoportjának elveit, tagságát, barátságát. Tiszta naivság és makacs kitartás egészíti ki két legfőbb jellemvonását: a szenvedélyt és az egzotikum iránti hajlamot. A vásárokat járó csepűrágók egzotikus ponyvasátrainak hasadékán át is az egyszerű nép életét leste szenvedélyesen, s a jogaiért szenvedélyesen harcba szálló nép nagy háborújában is megtalálta az egzotikumot.
Háromszáz kilométert lovagol még ma is, hatvanöt évesen, úttalan utakon, furcsa fényű drágakövek hírét, nyomát követve, s közben kohó-óriásokat építő emberek szenvedélyekkel teli hétköznapjaira figyel és regényt érlel az új Szibériáról. Vissza